Századok – 1927-1928

Tárca - Gróf Klebelsberg Kuno ünneplése társulati elnökségének tizedik évfordulója alkalmából 104

TÁRCA. 121 Lelkes ünneplés után dr. gróf Klebelsberg Kuno miniszter úr a következő beszéddel válaszolt az üdvözlésre: Tisztelt Közgyűlés! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon meghatottak azok a meleg szavak, amelyeket az én régi, kedves és nagyrabecsült barátom intézett abból az alkalomból bozzám, hogy immár tizedik éve I vagyok a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Ismeretes, hogy Csánki Dezső barátom egyike a legobjektívebb magyar történetíróknak, de mai felszólalásával mégis elárulta azt, hogy a baráttal szemben némileg elfogult, elnézőbb és enyhébb ítéletű, mert a barátság nagyítóüvegén át látja működésemet. Kultúrpolitikus mindig évtizedekkel előre dolgozik. I Az én fáradozásaimat, munkámat, tetteimet, működésemet ma még nem lehet megítélni, annak eredménye majd húsz év múlva válik el, amikor a jövő generáció élvezi az általam organizált intézmények keretében munkám gyümölcsét. Kérem a Gondviselést, ha akkor számon-Îéri a magyar nemzet életének egyik legkritikusabb időszakában kifejtett működésemet, túlságosan könnyűnek ne találtassam. Tíz év hosszú idő, kerek szám és ha csak az idő múlásával mérnék működésemet, akkor a sok •elismerést, mely itt elhangzott, méltán fogadnám, de ha a végzett munka mennyiségét nézem, fájdalommal kell megállapítanom, hogy az vajmi csekély. Ha átnézem. 1917. évi programmbeszédemet, szégyenkezve kell megállapítanom, hogy abból aránylag igen keveset tudtam megvalósítani. Egy a mentségem: hogy a programm Nagy-M agyar ország területére volt szánva és liogy azóta területben megkisebbedtünk, elszegényedtünk. A katasztrófák kultuszminiszterére csak az a feladat várhatott, hogy mentsünk annyit, amennyit menthetünk. Midőn tehát munkásságommal ezentúl is mindent megteszek, hogy a Társulat érdekeit szolgáljam, köszönetet mondok még egyszer a meleg szavakért és a köszönethez még ezt a gondolatot fűzöm hozzá: Ha valaha szükség volt a magyar történészek közreműködésére á nagy nemzeti munkában, akkor most ez az, az idő. Mert kell, hogy ez a maradék Magyarország és maradék magyar emberanyag érzéseiben és gondolataiban a mult nagy Magyarország összességét reprezen-, tálja, ezt pedig csak a tradíciók ápolásával érhetjük el., Nem kérünk egy új Magyarországból, mi csak a régi öfszágöt akarjuk, amely a jelent és a jövőt a múlttal