Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

•86 TÖRTÉNETI IRODALOM, ták a virágzó római civilizációt. A germánok támadása után megdőlt a római birodalom és Európában a barbárság vad, céltalan kóborló pusztítása következett be. Ezt az elméletet Dopsch katasztróía-teóriának nevezi. Kutatja keletkezését és elterjedését. A humanistáknál alakult ki ez a teória, kiknek szeme előtt a római kultúra aranykora lebegett; képzeletükben még jobban kiszínezték az antik kultúrát és elpusztítását a műveletlen germánoknak, amint ők mondották: gótoknak, tudták be. Minél több antik mádarab került elő, annál kultúraellenesebbnek, pusztítóbbnak hitték az olasz humanisták a győztes germánokat. Gyorsan lobbanó temperamentumuk, történelmi tájékozatlanságuk hozzájárult ahhoz, hogy az antik világról a germanizmusra való átmenetelt csak katasztrófa formájában tudták elképzelni. A humanistáktól megalapozott történetbeállítást a francia felvilágosodás historikusai erősen propagálták. Voltairenél és Montesquieunél az antik világ rajongó tisztelete germánellenes elfogultsággal párosult. Ez a két író a „barbár" germánokat vádolja az antik civilizáció elpusztításával. Dopsch a katasztrófaelmélet helyébe új teóriát állít, mely a kultúrfejlődés kontinuitását vallja. Már a Caesar és Tacitus korabeli germánság életviszonyait fejlettebbnek tartja, mint az a régi tan, mely mocsaras vidéken, végtelen őserdőkben kóborló nomád törzseknek véli a germánokat. De szerző az ú. n. népvándorláskorabeli germánság kulturális állapotát is vizsgálja; kutatja milyen volt a germánok viszonya a római birodalomhoz és a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával, a germán települések vizsgálatával, a várostörténelem adataival és a koraközépkori gazdasági állapotok megfigyelésével — nyomon követi a római civilizáció további sorsát. A vándorlások számát túlzottnak tartja és ahhoz a felfogáshoz csatlakozik, mely szerint a vándorlások oka nem céltalan kóborlási vágy, hanem belső szükségszerűség. A germánoknak a népvándorlás korabeli római birodalommal való érintkezésére, a limes-vonalakra, a német területek állapotára, általában a római-germán együttélésre vonatkozólag felhasználja az archeológiai ásatások eredményét. Ügy találja, hogy az ásatások eredményei a kontinuitás elvét igazolják. Igen érdekesek azok a megállapítások, amelyek a római birodalom germanizálódásáról szólnak. A kolóniák parasztságából számos germán római szolgálatba lépett. A hivatalok és a tisztikar sem tudott ellentállni ennek a germán inváziónak. A hatalmas latifundiumok, a nagy munkáshiány következtében számos germánt foglalkoztattak. Vizsgálat alá veszi a művelődéstörténelem eredményeit. A kerámiai termékek vizsgálata azt bizonyítja, hogy az agyagipar nem szűnt meg. A virágzó bortermelést sem pusztította el a népvándorlás; Cramer (Über die antike Glas-