Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 87 kunst 1914.) az üveggyártásnál igazolja a kontinuitást. Dopsch felhasználja Riegl A. megállapításait, aki a késő római műiparról szóló könyvében (Die spätrömische Kunst­industrie nach den Funden in Österreich-Ungarn 1901.) oly megállapításokat tesz a műiparra vonatkozólag, amelyek Dopscli elméletét a legnagyobb mértékben támogatják. Riegl tudvalevőleg a monarchia területén végzett ásatások alap­ján hangsúlyozza a kontinuitást, sőt a fejlődést is ezen a téren. Sajnos, e szűkreszabott ismertetés keretei nem engedik, hogy Dopsch vizsgálódásait végig kövessük. Nem szólhatunk az archeológiai eredmények sorozatos feltárásáról, teljesen mellőznünk kell a részletes tárgyalást megkövetelő azon részek ismertetését is, melyek a frank és germán hódítás területének városairól szólnak. Meg kell elégednünk Dopsch elméletének rövid összefoglalásával. Dopsch szerint a roma­nizmusról a germanizmusra váló átmenet — jóllehet a har­cok következtében bizonyos rombolások elkerülhetetlenek voltak — nem katasztrófa alakjában ment végbe és a fenn­álló civilizáció elpusztításáról egyáltalában nem lehet szólni. A berendezkedés a régi nyomokon történik, de a fejlődés kontinuitása még nem jelenti szükségkép az alkotmány és a szociális rend nagy előrehaladását. De a politikai hatalom új hordozói, a germánok, nem voltak kulturálatlan barbárok vagy nomádok, hanem a rómaiakkal évszázadok óta érint­kezésben állottak és számtalan alkalmuk volt ezek berendez­kedését megismerni. Nagyon valószínűtlen tehát, hogy az új alakulások egészen primitiv kezdetből indultak volna ki és minden római elem ignorálásával. Dopsch szintézise az egyetemes történelem szempontjá­ból kettős jelentőségű. Elsősorban a leíró forrásokban oly szegény korai középkor állapotait ismerteti meg. Nagy jelen­tősége, hogy eredményeit figyelembe véve, a Karoling-kori intézmények keletkezését nem lehet váratlan újításnak, a római elem valami csodás felbukkanásának betudni, mert a római civilizáció nem pusztúlt el a népvándorláskor. Az így nyert kép jobban megfelel a történelmi fejlődésnek. Dopsch művének a magyar történelem kutatója szem­pontjából is van jelentősége. Az archeológiai eredmények felhasználása kétségen kívül gyümölcsöző és a régi magyar történelem egyes speciális problémáinak kiderítésénél nél­külözhetetlen. Erre különben Mályusz Elemér műve (Turóc megye kialakulása 1922. Budavári Tudományos Társaság) kiváló példa. Mályusz alkalmazza Dopsch módszerét. Ugyan­csak ő felhívja a figyelmet arra iis, hogy Dopsch módszeré­vel: a „román kontinuitást illetőleg Hunfalvi Pál óta stag­náló hazai történetírásunknak, minden elfogultságtól men­ten, új vizsgálat alá kellene vennie ezt a súlyos problémát, felhasználva természetesen a német területen összegyűjtött

Next

/
Thumbnails
Contents