Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77
50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 87 kunst 1914.) az üveggyártásnál igazolja a kontinuitást. Dopsch felhasználja Riegl A. megállapításait, aki a késő római műiparról szóló könyvében (Die spätrömische Kunstindustrie nach den Funden in Österreich-Ungarn 1901.) oly megállapításokat tesz a műiparra vonatkozólag, amelyek Dopscli elméletét a legnagyobb mértékben támogatják. Riegl tudvalevőleg a monarchia területén végzett ásatások alapján hangsúlyozza a kontinuitást, sőt a fejlődést is ezen a téren. Sajnos, e szűkreszabott ismertetés keretei nem engedik, hogy Dopsch vizsgálódásait végig kövessük. Nem szólhatunk az archeológiai eredmények sorozatos feltárásáról, teljesen mellőznünk kell a részletes tárgyalást megkövetelő azon részek ismertetését is, melyek a frank és germán hódítás területének városairól szólnak. Meg kell elégednünk Dopsch elméletének rövid összefoglalásával. Dopsch szerint a romanizmusról a germanizmusra váló átmenet — jóllehet a harcok következtében bizonyos rombolások elkerülhetetlenek voltak — nem katasztrófa alakjában ment végbe és a fennálló civilizáció elpusztításáról egyáltalában nem lehet szólni. A berendezkedés a régi nyomokon történik, de a fejlődés kontinuitása még nem jelenti szükségkép az alkotmány és a szociális rend nagy előrehaladását. De a politikai hatalom új hordozói, a germánok, nem voltak kulturálatlan barbárok vagy nomádok, hanem a rómaiakkal évszázadok óta érintkezésben állottak és számtalan alkalmuk volt ezek berendezkedését megismerni. Nagyon valószínűtlen tehát, hogy az új alakulások egészen primitiv kezdetből indultak volna ki és minden római elem ignorálásával. Dopsch szintézise az egyetemes történelem szempontjából kettős jelentőségű. Elsősorban a leíró forrásokban oly szegény korai középkor állapotait ismerteti meg. Nagy jelentősége, hogy eredményeit figyelembe véve, a Karoling-kori intézmények keletkezését nem lehet váratlan újításnak, a római elem valami csodás felbukkanásának betudni, mert a római civilizáció nem pusztúlt el a népvándorláskor. Az így nyert kép jobban megfelel a történelmi fejlődésnek. Dopsch művének a magyar történelem kutatója szempontjából is van jelentősége. Az archeológiai eredmények felhasználása kétségen kívül gyümölcsöző és a régi magyar történelem egyes speciális problémáinak kiderítésénél nélkülözhetetlen. Erre különben Mályusz Elemér műve (Turóc megye kialakulása 1922. Budavári Tudományos Társaság) kiváló példa. Mályusz alkalmazza Dopsch módszerét. Ugyancsak ő felhívja a figyelmet arra iis, hogy Dopsch módszerével: a „román kontinuitást illetőleg Hunfalvi Pál óta stagnáló hazai történetírásunknak, minden elfogultságtól menten, új vizsgálat alá kellene vennie ezt a súlyos problémát, felhasználva természetesen a német területen összegyűjtött