Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Balogh Jolán: Mantegna magyar vonatkozású portréi. (Pótlások és javítások.) 889

TÁRCA. 891 érteni a bíráló úrral, akinek a fejtegetéseire néhány megjegyzést kívánok tenni, elsősorban módszertani szempontból. Mindenekelőtt röviden saját cikkem módszertani vázát kell megvilágítanom. Én feltettem, hogy Vasari elbeszélésében van igaz mag és föltettem, hogy a bécsi miniatűr Janus Pannonius portréja és e két föltevés egybevágására építettem fel a végső feltevést. Ugyanakkor, mikor ezt tettem, minden egyes esetben, tehát a Vasari-féle leírásnál, a bécsi miniatűrnél és végül a páduai freskónál világosan hangsúlyoztam, hogy feltevésekről van szó, sőt minden egyes esetben pontosan és részletesen kimutattam mindazokat a nehézségeket, melyek egyik vagy másik feltevésnek az útját állják, és mint látni fogjuk a már általam is említett akadályokat a bíráló úr nem volt képes egyetleneggyel sem szaporítani. Tehát, midőn a bíráló úr egy hatásos kijelentésében úgy állítja be a dolgot (615. 1., 37—39. sor), mintha én az egyik feltevést igazságnak vettem volna, tévedett. Én cikkem e részében az igazság és bizonyítás fogalmát még csak nem is említettem, hanem állandóan élesen hangsúlyoztam, hogy hipotézisekről és valószínűvé tételről van szó. Természetes, hogy midőn hipotézisemet felállítottam, teljes tudatában voltam annak, hogy az én föltevésem is, mint minden hipotézis, csak addig állhat fenn, míg a kutatás el nem érkezik az igazsághoz, mely a hipotézist vagy megdönti, vagy megerősíti. Vizsgáljuk meg már most, hogy vájjon a bíráló úr eljutott-e az igazsághoz. Ε kérdéssel, mint már említettem, elsősorban módszertani szempontból kívánok foglalkozni. Bár tárgyi szempontból is lehetne ellenvetéseket tenni, mert hiszen Battista Guarino leírásával szembe lehet állítani Janus Pannonius megjegyzését,1 a haj színe pedig, mely különben is bizonytalan adat ikonográfiái meghatározásoknál, nem az én hipotézisem ellen, hanem mellette bizonyít,2

és végül a chronologiával sincs oly nagy baj, mint ahogy a bíráló úr képzeli, mert hogy 1454-ben ment Janus Pannonius Páduába, csolatban a leggondosabb kutatás mellett sem voltam képes fölfedezni ezt a szót. Annál kevésbbé, mivel magam is rámutattam a hitelesség kétes voltára. 1 V. ö. Elégia X. Jani Pannonii Poemata, 1784. I., p. 320, melyben nemcsak azt a beteges állapotát írja le, melyben a vers keletkezésének idejében volt (1466), hanem célzást tesz állandó, folytonos szenvedéseire. Egyébként is abból, hogy Janus Pannonius a munkában nagy fizikai szívósságot és kitartást tanúsított, nem következik, hogy herkulesi termettel bírt. Azt pedig mondanom sem kell, hogy ezek az adatok még akkor is alig alkalmasak ikonográfiái meghatározásokra, ha relatív voltuktól eltekintünk. 2 A bíráló úr a klisé alapján kijelentette, hogy a bécsi miniatűrön látható ifjú kétségtelenül sötéthajú. Sajnálattal kell megállapítanom hogy tévedett. Autopsia alapján állíthatom, hogy a szóbanforgó ifjú szőke.