Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Balogh Jolán: Mantegna magyar vonatkozású portréi. (Pótlások és javítások.) 889

892 TÁbCA. az igazán nem bizonyít se pro, se kontra semmit, legkevésbbé azt, hogy Vasari leírásában nincs igaz mag, aminek a bebizonyításáról a bíráló úr az én logikai salto mortalém felett érzett mélységes felháborodásában teljesen és tökéletesen megfeledkezett. Mindezekkel nem kívánok részletesen foglalkozni, mivel könnyen érhetne az a vád, hogy cikkem iránti elfogultság vezet, csupán a bíráló úr módszertani eljárására óhajtok rávilágítani. Ε műveletnél is abban a végtelenül szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell az én elfogult megállapításaimból kiindulni, hanem a legkompetensebb, a legobjektívebb forráshoz, a bíráló úrhoz fordulhatok, ki fejtegetéseinek az eredményeit a lehető legnagyobb precizitással a következő sorokban foglalta össze: „a miniatűr-kép az eddigiek szerint valószínűleg nem ábráz >lja Janus Pannoniust..., ugyancsak eddigi érzéseink alapján bajos elfogadni azt a feltevést, hogy Mantegna a szóbanforgó freskó arcképei között Janus Pannoniust is megörökítette..." Erre a bázisra építette fel a bíráló úr azt az állítását, hogy nincs Mantegna által festett valószínű Janus Pannonius-portrénk, melyet már elöljáróban határozott és bebizonyított tényként leszögezett. Mit jelent a fent idézett kijelentés módszertani, illetőleg logikai szempontból? Amire azt mondom, hogy „valószínűleg nem", az csak valószínűtlenség lehet, vagyis egy negatív hipotézis, de semmi esetre sem igazság. A bíráló úr másik érve tudományos fejtegetésekben kissé szokatlan. Érzésekre hivatkozik. Sajnos, bármennyire is tisztelem az érzéseket, tudományos igazságként nem fogadhatom el, mivel nem felel meg az igazság ama kritériumának, mely szerint az igazság az egyéntől független, általános és egyetemes. Következésképen egy negatív hipotézisre és egy érzésre, melyet feltevésnél magasabbra legjobb akarattal sem lehet értékelni, felépített állítás sem lehet egyéb, mint egy hin^tézis. íme tehát a fölényes hangon lesuitani akaró cáfolat magja egy — kontrahipotézis, azaz csak lenne abban az esetben, ha a bíráló úr által felsorolt ellenvetések teljesen kifogástalan argumentumok volnának. Miután azonban ezek az ellenvetések nagyon ingoványos talajra vannak felépítve, sőt a döntő argumentum, a haj színe, melyre a bíráló úr a legnagyobb súlyt fektette, egészen sajnálatos módon ahelyett, hogy az én hipotézisemet rombadöntötte volna, megerősítette, a cáfolat tudományos értékének lemérését a bíráló úr objektivitására és igazságérzetére bízom. Én csupán annak a ténynek a leszögezésére szorítkozom, hogy sajnos, a bíráló úr fejtegetései sem vezettek el bennünket az igazsághoz, sőt még csak egy jól megalapozott kontrahipotézist sem sikerült felállítania. Tehát a probléma megoldásával várnunk kell addig, míg a kutatás