Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

•82 TÖRTÉNETI IRODALOM, németalföldi komponisták emelték. Az ö kezükben ez nem volt játék, mint a XVIII. század mestereinél, hanem lelkiviláguknak spontán megnyilvánulási formája. A helyt nem álló definíciók közül, kommentár nélkül, hadd említsünk meg néhányat: „Romantikus a zeneköltő, ki a hagyományos formák átalakításával, kibővítésével saját érzéseit énekli meg" (100. 1.). „Parasztosan, rustico" (88. 1.). „Zeneszerző azon zenész, aki zenemüvek szerkesztésével foglalkozik" (125. 1.). Ez utóbbi jóformán analóg a „vakparádé— vakparádé" klasszikus meghatározással. Föntebbiekben akartunk rámutatni a mű hibáira, de ismételjük, hogy a mű érdemeit nem akarjuk elvitatni s reméljük, hogy a legközelebbi kiadásban a meglevő hibák orvoslást fognak nyerni. Major Ervin. Alfons Dopsch: Wirtschaftliche und sociale Grundlagen der europäischen Kulturentwicklung. Aus der Zeit von Caesar bis auf Karl den Grossen. I. Teil. Zweite veränderte und erweiterte Auflage. Wien 1923. Verlag von L. W. Seidel & Sohn (XVI + 418 lap.) II. Teil. U. o. 1920. (XI + 542 lap.) Dopsch: Grundlagen der europäischen Kulturentwicklung című művéről — melynek első kötete már 1918-ban napvilágot látott — eddig még nem jelent meg magyar ismertetés. Pedig Dopsch módszere már üdvösen éreztette hatását a magyar szakirodalomban, művéből a magyar történelem kutatója értékes analógiákat vonhat le, megállapításait, főbb eredményeit a világtörténelem oktatójának sem szabad figyelmen kívül hagyni. Dopsch már a Karoling-kor tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a Karoling-kor intézményei — melyek a bő forrásközlésekből rekonstruálhatók — korántsem hirtelen fellépő újítások, hanem a megelőző fejlődés folyamán keletkeztek. Ha eziek gyökereit akarjuk megismerni, fényt kell deríteni a kora középkorra. De ennek a tudományos vizsgálatnak nem szabad úgy történni, hogy a középkor későbbi forrásaiból visszavetítéssel rajzoljuk meg az egykorú forrásokban szegény mult képét, hanem az összes rendelkezésre álló eszközök felhasználásával, a fejlődés legelejéről kell kiindulni, az alapvető problémák merőben új megoldásától sem idegenkedve. A Julius Caesartól Nagy Károlyig terjedő korral foglalkozó mű szerzője az európai kultúrfejlődés szempontjából valóban alapvető kérdés vizsgálatát tűzi ki főfeladatául, kutatja ugyanis azt, vájjon a római kultúra elpusztult-e a germánok támadása következtében? Vájjon annak a történetbeállításnak van-e igaza, amely szerint a kulturálatlan germán fajok az antik világ civilizációját megsemmisítették, avagy a kultúrhistóriában kontinuitás van? A szerző első-