Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Balogh Jolán: Mantegna magyar vonatkozású portréi. (Pótlások és javítások.) 889

890 tábca. metszetet Andresen Tobias Stimmer munkái között említi. (Der deutsche Peintre-Graveur. 1872. III. S. 83. No. 143.) Ugyancsak ő felsorolja a Jovius-féle Elogiáknak különböző kiadásait (1575, 1577, 1577, 1582, 1588, 1589, 1596.), melyek részben latinul, részben németül, részben szöveggel, részben szöveg nélkül mint önálló portrégyüjtemények jelentek meg. (op. cit. S. 93.) Ezek a kiadások természetesen a Mátyás-metszet újabb másolatait vagy variánsait tartalmazzák. A 256. 1. 4. jegyzetében említett metszet (Tört. Képes. L. sz. 456.) The vet: Pourtraits et vies des hommes illustres. Paris, 1584. című művéből származik. A Mantegna-féle Mátyás-portrait egy festményvariánsa az Akadémiában van,1 melyen az Ernst-Múzeum képéhez hasonló torzító tendenciák jutnak kifejezésre, csak nem oly túlzott mértékben. Hátlapján olvasható felirat szerint 1862-ben vásárolták ezt a kisméretű festményt, mely az Uffizi képének gyenge variánsa. A 252. 1. 1. jegyzetébe, a Kubens-kép irodalmába beveendő Gulyás Pál cikke (Magy. Könyvszemle 1913.). A 247. oldalon tévesen állítom, hogy Mátyás lovasportraitja az egyetlen façadefreskô Mantegnától, melyről tudomásunk van. Ridolfi (Le Maraviglie dell'arte... 1648. p. 70.) és Vasari (III. p. 392) megemlékeznek arról, hogy Veronában façadefreskôkot festett, (V. ö. Crowe and Cavalcaselle: A history of painting in North-Italy. 1912. Vol. II. p. 86. Burckhardt: Cicerone IX. Aufl. II. T. I. Bd. S. 254. Kristeller: Mantegna, p. 451.) A cikkembe néhány sajtóhiba is belecsúszott, melyek között a leglényegesebb, hogy a 246. lapon közölt latin felírás ötödik sorában a „Coelüq" szóról elmaradt a rövidítési jel. Cikkemet javítva örömmel állapítom meg, hogy a külvilág részéről is történtek kiegészítő megjegyzések, melyek között legérdekesebb Huszti József „Mantegna és Janus Pannonius" c. cikke (Századok, 1926, 613—619. 1.), melyet nagy élvezettel olvastam. Ε hosszú és kimerítő bírálatban Huszti József a címben hangsúlyozott problémán kívül két mellékes kérdésre is kiterjeszkedik, és pedig az állítólagos Janus Pannonius medaillonokra és a Homeros-fordításra, Örömmel láttam, hogy az előbbi kérdésben a bíráló úr kiegészítő megjegyzései teljesen fedik az én nézetemet, amelynek különben a cikkemben is kifejezést adtam2 és sajnálattal vettem tudomásul, hogy a Homeros-kérdésben Ábel Jenő mély és alapos szaktudásában bízva, tévedtem. Sajnos a Janus Pannonius-probléma megoldásában nem tudok egyet-1 Ezt az adatot dr. Fogel József úrnak köszönöm. 2 A bíráló úr nem minden célzat nélkül idézőjelben közli az emlék szót. Nem tudom, hogy honnan idéz, mert én a cikkemben e kérdéssel kap-