Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

•95 TÖRTÉNETI IRODALOM, tok felületesek. A konzervatórium szó nem — mint a laikus hinné — azt a helyet jelenti, ahol az „igaz művészetet megőrzik" (69. L), hanem a szónak egy régebbi értelméből ered, az árvaházból, minthogy az első olasz zeneiskolák az árvaházak voltak. Vannak a könyvben egyetemes zenetörténeti adatok is, amelyek nem állják meg' helyüket. A hangjegynyomásról a következő zavaros sorokat olvassuk (56—57. 1.); először „Rey.ser és Scot us

1 kísérleteztek fatípusokkal (1481). Az első menzurális hangjegyek Gafori Practica utriusque cantus c. művében (1496) jelennek meg. Petrucci öntött fémtípusokat készített Harmonice musices c. 1501-ben megjelent kiadványához. Breitkopf készítette az első mozgótípust." Kótát a XV. század végén kétféle kép nyomtattak: mozgatható fémtípusokkal és reliefszerű fametszettel.2 Reyser és Scotus tehát fémtípusokkal dolgoztak;3

azonban megelőzte őket Ulrich Han, aki 1476-ban adta ki római korálkótákkal Missale Romanumját, melynek nyomásánál ő használta először a fémtípusokat.4 A kótanyomás másik módját, a fametszést, eleinte csak az elméleti munkák memurális hangjegypéldáinál alkalmazták. Burtius Mujsices Opusculuma az első munka — Wolf szerint5 —, mely fametszetű kótákkal jelent meg 1487-ben (tehát nem Gafurius munkájáé az elsőség). Petrucci erdeme, hogy a fémtípusokat, melyeket addig csak liturgikus művek korálkótáinak nyomására használtak, először alkalmazta világi muzsika menzurális hangjegyeinek nyomására. Breitkopf 1755-ben nem az első mozgótípust készítette, hanem az első széjjelszedhető, jobban mondva: összetehető típust, melynél minden kótafejnek, szárnak, vonaldarabkának stb. megvan a maga külön típusa, β így megoldotta annak a problémáját, hogy miképen lehet több kótát egymás fölött ugyanabban a vonalrendszerben nyomtatni, anélkül. hogy minden ilyen kombinációnál külön típusra legyen szükség.6 Tévedés, hogy „kánonokat főleg a XVIII. század mesterei írtak" (66. 1.). Köztudomású, hogy a kánont a tökéletesség legmagasabb fokára a XV. századbeli francia-, és főleg 2496. Lyricen-Heghedes, 2497. Lyra-Heghede; Calepinus latin-magyar szótárában (1585-ből) 418. fides-Lant hegedwhúr, fidicen-Hegedws, musikás. 202. cithara-Hegedw, citliaroedus-Hegedws ; utalunk Petz Gedeon Magyar és német hegedősök c. tanulmányára is. Irod.-tört. Közi. 1891, 22. kk. 1 A könyvünkben a szokásosnál több a sajtóhiba! 5 Riemann: Handbuch der Musikgeschichte II. 1. 1907, 214. 1. 3 Arról, hogy ezek nem kísérleteztek, könnyen meggyőződhetünk, ha megnézzük Riemann Notenschrift u. Notendruck c. tanulmányának (Röder-TYstschrift, 1896) függelékében közölt facsimiléket (XVII. és XIV. tábla). 4 Molitor: Die Nach-Tridentinische Choral-Reform I. 1901, 94. kk. 5 Wolf: Notationskunde II. 1919, 478. 1. β Riemann: Notenschrift u. Notendruck 83—84. 1. Századok, 1925. I—III. füzet. 6