Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866

TÖRTÉNETI IRODALOM. 869 kodva korábbi kutatásaira, csodálatosan finom, leszűrt meghatározást ad a korai nagybirtokról, jellemzést, melyre közgazdász sohasem lesz képes: „Die größeren Grundherrschaftten erscheinen wie ein Überbau der Hauswirtschaft" (298. L). Kötzschke azonban irtózik az elvont elméletektől, fél az éles probléma-feltevéstől. Hogy Inama-Sternegg-et megmentse, s valamiképen megmagyarázza a városi élet, a cseregazdálkodás kibontakozását, ő is felveszi, hogy „an den Hauptsitzen der Großgrundherrschaft sammelten sich Jahr für Jahr aus den Betriebsüberschüssen der Fronhöfe und den Zinserträgnissen verschiedenster Art Sachgüter von wirtschaftlichem Wert, auch Geldbeträge, in größeren Mengen an..." (427. 1.) De hát, honnan kerül elő egyszerre csak ez a „felhalmozódás", ha a korai nagybirtok szerinte még annyira passzív volt? Ha fogyasztásra volt berendezve, lia nem volt nagy feleslege, hogy lehet oka nagyarányú áruforgalomnak? Nem érzi Kötzschke, hogy a nagybirtok, mint „vállalat", nagyon is „modern"? Az ilyen nagybirtok már feltesz erősen kifejlett cseregazdálkodást, kapitalizmust, gazdag városi életet, nemhogy oka lehetne, fő részese a cseregazdálkodás kifejlődésének. Kötzschke új könyve tehát — s ez jelzi helyét az eddigi összefoglaló munkák sorában — kibékíti Dopsehot Inama-Sterneggel. Ezzel elhomályosítja Dopsch helyes, éles formulázását. Érthető, hogy a könyvében rejlő ellenmondás kihat a városi élettel, pénzgazdálkodással összefüggő jelenségek tárgyalására. A munka utolsó része, mely úgy is elnagyolt, a mélyebb szempont, alap híján nem a legjobb. Lapos, bár sok újat mond (a német városok kialakulásánál elveti, illetőleg módosítja a „Hofrechttheorie"-t, a céhek magyarázatánál Below mellé áll) „Hier gewiß noch mancherlei zu schärferer Erfassung zu tun bleibt" (Literaturberichte, 101. 1. Archiv, u. o.) — mondja maga is. Könyve a végén hirtelen letörik és azt azzal menti, hogy a kézikönyv tervezete szerint egy más kötet fog foglalkozni az átmenet korával. De inkább többet mondani, ismételni, mint rosszul befejezni. Kapcsolatban a nagybirtok problémájával, azt hiszem végérvényesen elintézte azt az elméletet, melyet „a nagybirtok rablóromantikájá"-nak lehetne nevezni. „Um dieselbe Zeit, als der Feudalstaat zu voller Ausbildung gelangte, kam es also keineswegs dazu, daß Adel und Grundherrschaft den landwirtschaftlichen Kleinbetrieb aufsogen, um agrarische Unternehmungen auf großen Flächen durchzuführen." (375. 1.) Ez az ! A független közszabadok nagy száma, vagyonosodásuk szabad lehetősége, melyet Dopsch annyira szeret hangoztatni, Kötzschkenél is nagy szerepet játszik. Könyvén keresztül végigkísérhetjük az alsóbb néposztályok gazdasági és társadalmi helyzetének fokozatos javulását. A római nagy-