Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866

870 TÖRTÉNETI IRODALOM. 870 birtok, mely a hatalmas rabszolga-tömegre támaszkodott, többé már nem éled fel. S a középkorban, éppen a nagyobb jövedelem szempontjából „trat ein Umbildungsprozeß der Herrengutswirtschaft ein, der Änderungen in der Fronhofsverfassung bedingte und bis zu ihrer Auflösung führen konnte". (552. 1.) „Landpacht und freier Arbetsvertrag wurden die Elemente der allmählich überall durchdringenden Landwirtschaft mit kapitalistischem Einschlag" (560. 1.). Ε ponton lesz jelentős könyve a közgazdász számára. Az egyes gazdasági szervezetek bizonyos idő múlva a fejlődés ütemében elérkeznek a telítettség végső határához ; e ponton a feszültség a legnagyobb, a termelés a legintenzívebb, a dolgozó népelem a legsúlyosabb helyzetben van. Majd átpattan egy új gazdaságilag értékesebb üzemformába, s ekkor a dolgozók tömegei a legkisebb nyomás alatt állanak: a szervezet még laza összetételű. Így mutat a fejlődés egy emelkedő sinusvonalat. Ez a könyv mélyén rejlő mag, alap, Kötzschke gazdaságtörténetének végső, közgazdasági előfeltevése. Ami most már a magyar viszonyok rajzát illeti, erre vonatkozólag Szinnyei, Hóman, Erdélyi, Tagányi, Steinacker, Schünemann, Schönebraum, Meitzen részletkutatásaira támaszkodott. Dicséretreméltó, hogy bár nem tud magyarul, figyelembe vette a magyar nyelven írott anyagot is. Egy-két vonással, nagy általánosságban jellemzi a politikai helyzetet, az állami szervezetet, kiemeli az erős központi uralmat, s ennek bizonyos keleti (byzanci) színezetet ad. Majd a szociális és gazdasági struktúráról mond egyet-mást, a földközösségről, a nagybirtokról; keresi a „Hufe" magyar analógiáját és „scheint es in Ungarn nicht gegeben zu haben". (399.1.) Általában amit mond, azt nagyon ügyesen, plasztikusan, a történetírás mai állásának megfelelően mondja el. Azt hiszem, csupán egy helyen kellene javítást eszközölni. Valószínűleg Erdélyi nyomán a servienseket rosszul értelmezi. „In ungewöhnlicher Zahl blieben Magyaren wehrfähig zu Roß (milites); mahche traten in des Königs Dienst mit der Pflicht zur Landesverteidigung (servientes regis), ohne die persönliche Freiheit aufzugeben und empfingen von ihm Höfe und Dörfer mit Hörigen'.(349. 1.) Ellenkezőleg, a királyi serviensek sohasem voltak királyi földön letelepedve; a kép inkább a jobbagiones castri-ra illik. A kisbirtokos szabad magyarok közül sokan a nagybirtok kialakulásával, a nagyurak kíséretébe (Gefolgschaft) szegődtek, magasabb szolgálatokat végeztek és e hűbériségre hasonló viszony jelzésére „servienteí' névvel illetik őket. Most már azok, akik megőrizték gazdasági önállóságukat a rendi társadalom kialakulásával ezen viszony mintájára, mint akik a királyt követik a háborúban, magukat a „király serviensei"-nek kezdik nevezni. Még valamit: az aranybulla körüli harcok jellemzésénél ezeket mondja: „mit voller magyarischer Leidenschaftlichkeit ward