Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866

868 TÖRTÉNETI IRODALOM. 868 ábrázolását. Mindig külön-külön, sorra veszi az egyes népeket, illetőleg államokat (nyugatról kelet felé haladva) ; a súlypont azonban Németországon marad. Könyve ezért könynyen áttekinthető. A vitás pontokon a felmerült problémákat, megoldásokat röviden ismerteti, itt-ott kritikai megjegyzéseket tesz. Nagyon szépen sikerült a késői római kor rajza; lényegbevágó fejtegetéseket találunk a „Hufo", s az ezzel kapcsolatban lévő fogalmak elemzésénél ; végérvényesen lezárja a „Hundertschaft"-polémiát, midőn elveti az ó-germán eredet régi theoriáját. Ez utóbbi ránk nézve is nagyfontosságú : analógiát nyújt a magyar centurionatus kérdéséhez. A könyv legértékesebb részei a földesuraságról, a nagybirtokról, általában a mezőgazdasági állapotokról szóló fejezetek. Nem hiába végzett ezen a területen részletkutatásokat ő maga is. Ez jelentős a könyv értékére nézve, hiszen e korban végig dominál még a terménygazdálkodás, a nagybirtok nagy szerepet játszik. Ezt ő is Inama-Sternegg után erősen kiemeli (éppen ezen a ponton találkozik a régi összefoglaló munkákkal) és így a „Grundherrschaft" áll a könyv középpontjában: ez az alap, ez a gerinc. Erre vonatkozólag munkája súlyát érintő pár megjegyzést szeretnék tenni. Mikor Dopsch a „herrschende Lehre" legsebezhetőbb pontját kutatta, csodálatos biztossággal formulázta meg a probléma igazi lényegét: a nagybirtok nem dolgozott, piacra. Dopsch ugyanis azt mondja: a nagybirtok a szórtbirtoklás miatt nem volt a termelésre oly centrálisán, erősen megszervezve, mint ahogy azt Inama-Sternegg felvette, nem volt „vállalkozás", nem „árúra", hanem „fogyasztásra" volt beállítva. Ezért — s itt hangzik ki ez az okfejtés — a nagybirtok, mint olyan, nem volt közvetlen megindítója a városok kialakulásának. Ez volt az új „kopernikusi fordulat". Dopsch azonban a kétségek helyébe nem állít új elméletet; a hyperkritikus, mindenben kétséget keltő passzív módszer mestere nem az az ember, ki építő synthesisre lenne képes. A szórtbirtoklás elve nem vág a középkori nagybirtok lényegébe, hiszen nem zárja ki a szórt, de jól megszervezett gazdasági egységek felvételét; különben is nem általános érvényű. Adós marad annak kimutatásával is, hogy a városok nem nagybirtokcentrumokból fejlődtek ki. Kötzschke nagyon jól tudja, Dopschot meddig lehet követni. A szórtbirtoklás nála csak mellékes szerepet játszik, miután kiemeli a földesúri birtoklás másik formáját, a „Gutsherrsehaft"-ot. De tovább mélyíti Dopsch eredményeit akkor, midL'n a nagybirtokban erősen passzív irányú szervezetet lát, melynek egysége „in wirtschaftlicher Hinsicht lag nicht in der Produktionsleitung nach bestimmtem Wirtschaftsplan, sondern in der Konsumtion." (241. 1.). Támasz-