Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Lósy-Schmidt Ede: A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján. 1827–1833. Ism. Iványi Béla 857
860 TÖRTÉNETI IRODALOM. 860 mégis érvényre jutott s a testvérvárosok egyesítéséről és szervezéséről szóló törvényjavaslat 1871 november elején már a törvényhozás elé került, 1872 december 22-én pedig mint 1872 : XXXVI. törvénycikk szentesítést is nyert. A részletes szervezési munkálatokat a három város képviselőtestületéből kiküldött 34-es bizottság készítette elő, s miután a három város összes képviselőiből alakított közös közgyűlés elfogadta azokat és a belügyminiszter jóváhagyta, életbe léptek. Ezután az új, egyesített főváros vezetőségét kellett megválasztani. A közgyűlés 1873 őszén a főpolgármesteri állásra Ráth Károly ítélőtáblai alelnököt, a polgármesteri állásra Kammermayer Károly pesti tanácsnokot, az alpolgármesteri állásra pedig Gerlóczy Károly és Kada Mihály pesti tanácsnokokat választotta meg. A tanács tagjai szintén csaknem kivétel nélkül a pesti és budai tanács tagjai sorából kerültek ki. A főváros első vezetőférfiai tisztában voltak a jövő munkaprogrammjával, melynek sarkpontja az a céltudatos igyekezet volt, hogy „a főváros mielébb a világvárosok sorába emelkedjék és a hazának egyik legfőbb büszkesége és kincse legyen". Az egyesítéssel megindult nagyarányú fejlődés egyes mozzanatait, miután az érdemes szerző azokat az adatok gondos egybevetése és megrostálása által lelkében élményként kialakította, a lemma és interpretamentum keretében adja elő. Magát a fejlődés menetét pedig innen kezdve hét fejezetre osztja fel: az állami támogatás, az országos kiállítás, a millenium, a válságok, a megújhodás, a háborús esztendők s az összeomlás és újjáépítés korára. Az új főváros hatósága korántsem szorul háttérbe az állami támogatás korában; erre a támogatására azonban azért volt most nagyobb mértékben szükség, mert az alkotó munkát kedvezőtlen körülmények között kellett megindítani, mikor az iparra és kereskedelemre nagy gazdasági válság nehezedett s a nem sokkal előbb pusztító járványok hatása alatt a munkakedv megcsappant, s ami a legfontosabb, az átalakulás folyama alatt a nagy feladatok megvalósítására a fővárosnak nem voltak megfelelő anyagi eszközei. A főváros fejlesztése érdekében, különösen a kiegyezéstől kezdve hozott törvényhozási intézkedéseket a szerző azon szívélyes viszonnyal támasztja alá, mely a főváros törvényhatósága és a Deák-párti, illetve később a szabadelvű kormány között fennállott. Az első nagyobb üdvös beavatkozás az 1870 : X. törvénycikk volt, mely a főváros képének gyökeres átalakulását tette lehetővé. A Lánchíd megváltását, az egyesített városok közötti érintkezés előmozdítására szolgáló hidakat, a dunai kikötőket és rakpartokat, a közle-