Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lósy-Schmidt Ede: A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján. 1827–1833. Ism. Iványi Béla 857

TÖRTÉNETI IRODALOM. 859 városigazgatás nem a régi rendészeti igazgatás többé, hanem a város polgárságának javára végzett hatósági tevékenység, amelynek rendeltetése a város gazdasági és kulturális fejlesztése s a társadalmi bajok orvoslása." Ehhez képest a jubiláris munka egy tág jog- és munkakörbe állított városi hatóság városfejlesztő tevékenységét, a polgárság javát célzó munkásságát s általában egy rohamos, 50 esztendőre terjedő fejlődés folyamatát ismerteti, a tudatosan történeti távlatba helyezkedő tudós szigorú tárgyilagosságával, a tárgyilagosság javára írandó szűkszavúsággal, de mégis teljesen kiaknázva az adat megvilágító erejét. A bámulatra ragadó fejlődés történeti képét plasztikusan megrajzolt háttér bemutatásával, a történeti előzmények rövid és világos ismertetésével tárja elénk. Ebből megtudjuk, hogy Pest és Buda városok számára I. Lipót 1703. évi kiváltságlevelei azonos fejlődési lehetőségeket biztosítottak. Ennek dacára Pest városa hamarosan túlszárnyalta Budát és jóllehet a kiváltságlevél szerint az utóbbi volt az ország fővárosa s a XVIII. század 80-as éveitől kezdve tényleges kormányzati központ is, Pest mégis egy évszázad leforgása alatt magasan Buda fölé emelkedett. Ezt több tényező tette lehetővé, illetőleg mozdította elő. Elsősorban lakosai számának gyors emelkedése; virágzónak mondható kereskedelme, mely azonban akkor még túlnyomóan mezőgazdasági termékekre szorítkozott; a városnak II. Józseftől megkezdett és I. Ferenc király által folytatott kiépítése, mely téren előbb József nádor, majd a kiegyezés után Andrássy Gyula gróf is maradandó érdemeket szerzett. Pest város országos jelentőségét emelte továbbá az, hogy Vörösmarty Mihály irodalmi központtá tette; Széchenyi István a magyar társasélet szerzésével országos központtá igyekezett emelni; az 1841-ben megindított Pesti Hirlap a helyi és rendi érdekekkel szemben az egyetemleges országos érdekek előtérbe helyezésével politikai központtá alakulását segítette elő; az 1848. évi utolsó pozsonyi országgyűlés pedig a felelős minisztérium és országgyűlés székhelyéül jelölte meg Pest városát. Mindennek következtében határozottan kibontakozott az országos központ, a valóságos főváros. Jóllehet ez emelkedéssel szemben Buda nagyon elmaradt, az 1849-ben megnyitott Lánchíd a két város közötti érintkezést annyira megélénkítette, hogy az egyesítéssel immár nem lehetett soká késni. A belügyminiszter 1849 június 24-én kelt rendeletével ki is mondotta a testvérvárosok egyesítését és Óbuda bekebelezését, erre azonban csak az abszolutizmus bukása után kerülhetett sor. De ekkor sem nehézségek és akadályok nélkül. Az országos érdekkel helyi érdekek állottak szemben, melyeknek szószólója Szentkirályi Mór pesti főpolgármester volt. Wahrmann Mór és Csengery Antal buzgólkodása folytán azonban az országos érdek