Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Báró Wesselényi Miklós utinaplója. Ism. - Iványi Béla 854

TÖRTÉNETI IRODALOM. 855 úgy hatni, mint 18 év előtt. Elkeseredve ismét Gräfenbergbe vonult s midőn 1850-ben vissza akart térni Erdélybe, útköz­ben meghűlt, tüdőgyulladást kapott és április 30-án Pesten befejezte életét. Hamvai Zsibón pihennek. Mindezeket a mű Előszava mondja el s utánna követ­kezik Wesselényi útinaplójának szövege. 1821 szeptemberé­ben készülődik Wesselényi külföldi utazására. Az édesanyjá­tói, akit imádott, s a forrón szeretett szülőföldtől igen nehe­zen tud elszakadni. Végre szeptember 26-án rendkívül nehéz és fájdalmas búcsúzkodás után lóháton elindul a nagy útra. Szeptember 28-án ér Debrecenbe, ahol „nagy örömmel látám újra Széchenyit — írja —, akivel jó Geniusom oly szorosan egybekötött s akivel sorsom is egy jó darab ideig egybe van fonódva". Október 3-án ért Pestre s a városról ez a véle­ménye: „Pest szép fekvésű és máris szépen épült város, de talán Európában a legunalmasabb. Rossz theatrúma, pajkos jurátusoktól telefüstölt kávéházai, kimondhatatlan rossz flasterje." Sétáló helye nincsen, szép kocsikat nem látjni, asszonyai .többnyire rútak. „Hogy a Dunán álló híd nincsen, kár s szégyene hazánknak" kijelentése, amely mindenesetre Széchenyi befolyása alatt keletkezett. Pestről Wesselényi Széchenyivel együtt Czenkre ment s ott és a környéken töltötték az időt látogatásokkal s vadászgatva október 23-ig, amikor Bécsbe indultak, ahova aznap este megérkeztek. Wesselényi heves, érzékenykedő és apprehenzív termé­szete már Czenken megnyilvánult. A napló szerint ugyanis Széchenyi Czenken egy ízben diktátori hangon „letácsolta" a sakkozásba beleszóló Wesselényit. Wesselényi ugyan még most ezt nem teszi szóvá Széchenyivel szemben, de naplójá­ban az eset felett hosszasan és sértődötten tépelődik s érzé­kenykedő okoskodása végén elhatározza, hogy szólni fog Szé­chenyinek s reméli, hogy „szívünk egymás iránt való bizo­dalmas kiöntéseiben" minden kétség el fog tűnni. Alig értek Bécsbe, már megint baj van. Széchenyi ugyanis még Zsibón egyszer szállást ígért Wesselényinek, ha Bécsbe jön, a saját lakásán. Széchenyi erről nyilván meg­feledkezett, mert Wesselényi panaszosan hánytorgatja, hogy a Jägerzeilen fogadott szállásra kellett neki költözni- Emiatt a naplóban ismét hosszasan érzékenykedik s ezt Széchenyi­nek nagyon rossz néven veszi. Bécsben Széchenyi angol nyelvre tanítja Wesselényit, aki emellett élvezi a császárvárost minden vonatkozásban. Wesselényit rendkívül érdeklik a lovak, a sport minden ága, a lovaglás, úszás, vívás, de azért eljár színházakba, hang­versenyekre, kép- és műtárlatokra, tudományos felolvasá­sokra, otthon pedig nyelveket tanul, rajzol és olvas. A gazda­sági dolgokban főleg a mezőgazdasági gépeket tanú Írná-

Next

/
Thumbnails
Contents