Századok – 1925-1926
Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785
836 liARTONIEK EMMA. keztethetnénk, hogy Zsolt és Taksony vezéreket valóban úgy nevezte apjuk utóddá, ahogyan ö előadja, vagyis, ahogyan a legendák szerint a még szintén pogánykori Géza Szent Istvánt. A legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy P. mester azért jegyezhette fel ily pontosan ezt a Hartvik s a legendák tanúsága szerint pogánykori szokást, mert az még saját korában is gyakorlatban volt. S minthogy fentebb éppen azt próbáltuk kimutatni, hogy az utódjelölés egészen II. András koráig megvolt, az Anonymus elbeszélte utódjelölési módot teljes egészében hitelesnek elfogadhatjuk keresztény és pogánykorra egyaránt. S még egy, már nem is Árpád-kori s jogilag egészen más természetű esetre is támaszkodhatunk, tudniillik Károly Róbert felemeltetésére. Károly uralomrajutásánál, sőt már IV. László halála óta két gondolat, két párt küzd egymással a trónkérdésben Magyarországon. Az egyik, mely a nemzet választójogát vitatta, a másik, mely egy, a nemzet felett álló fórumra akarta bízni annak eldöntését, hogy az Árpád-ivadékok közül kit is illet a trón, ezt a fórumot a szentszékben találva meg.1 Az első elv győzött III. András, Vencel és Ottó trónrajuttatásában, a másik elv érvényesült Károly Róbert uralomrajutásakor. Ennek az elvnek hódolt meg maga Csák Máté is, ki a pápát képviselő Gentilis előtt elismerte, hogy minden, a trónutódlást illető rendelkezésének aláveti magát, Károly Róbertet elismeri s mást nem támogat a korona megszerzésében.2 Ugyanezt a jogot akarván érvényesíteni a nemzet egyetemével szemben, úgy látszik, ugyanezzel a felszólítással akarta Gentilis az 1308 november 17-i pesti országgyűlést is megnyitni s ez a felszólítás lehetett az, melyre az országgyűlés zúgni, tiltakozni kezdett, mondván, hogy az egyház joga megerősíteni és megkoronázni a királyt, de a nemzet 'joga a „vera regalis progenies"-ből meg választani azt, akit akar. Gentilis engedett a közhan-1 Lásd: Képes Krónika: quidam nobiles regni... a Papa Bonifacio VIII. regem petierunt... Quorum instantiam Papa admittens. CV—CVI. 11. 88-^89. eap., amiben mások az ország szabadságának veszedelmét látták. 2 Acta legationis Gentilis. Mon. Hung. Vat. I. 2. 112—4.11. (1308 nov. 10.)
