Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 837· gulatnak, s a nemesek aztán Károly Róbertet elismerték, királlyá fogadták, majd hűséget esküdve neki, a békecsók után vállukra emelték, királlyá kikiáltották. A gyűlést Te Deum fejezte be.1 Vagyis Gentilis — mint a szentszék követe — voltakép az Árpád-királyok utódjelölési jogát akarta gyakorolni, amint megtette Csák Mátéval szemben, s igen valószínűnek tartjuk, hogy Károly Róbert elismertetésére az 1308 november 17. országgyűlésen azt a formát használta, amelyben az Árpádok jelölték ki és ismertették el utódaikat. (Géza Szent Istvánt, Szent István Imrét, majd Pétert., talán I. Andrást és Salamont,2 II. István II. Bélát, stb.) Ezek szerint tehát az Árpád-kori utódjelölés a következőképen folyhatott le. A király összhívta tanácsát, természetesen az Árpád-nem tagjait is, s mint más ügyekben is, meghallgatva véleményüket, kijelölte utódját. Majd összehívták úgy látszik a nemesség szélesebb rétegeit, a király hűségesküt vett ki tőlük utódja számára, a nemesek pedig felemelték s királlyá kikiáltották a jelöltet.3 Tekintve már most, hogy — mint fentebb láttuk — s mint arról forrásaink tanúskodnak, hogy a trónfoglalás megoldásánál mily gondosan ügyeltek az öröklés, szokásos rendjére, megállapíthatjuk azt is, hogy az utódnak ez a kijelölése nem lehetett más, mint annak megállapítása, hogy a fentálló öröklési jog és rend szerint az Árpád-nem melyik tagját illeti a korona. Egy ilyen tanácskozás lefolyásáról tájékoztat az a tanácskozás, melyet • II. Béla Borics legitimitása fölött tartott. (Lásd: Bécsi Képes Krónika, ed. Toldy, XCIII. lap, 69. cap.) Forrásainkból az öröklési renden kívül csak még egy szempont szerepel az utód jelölésben, s ez az örökösnek erkölcsi és fizikai értelemben vett uralomratermettsége: az „idoneitas" keresztény fogalma, melyet egészen természetesen egyéb politikai és családi célok szolgálatába is állítottak. Ez az idoneitas volt vezetőszempont Szent 1 Acta Legationis Gentilis, Mon. Hung. Vat. I. 2. 2 Bécsi Képes Krónika, ed. Toldy. LIII. lap, 51. cap. Dicunt alii, quod Bela Duce, et filiis eius, Geycha scilicet et Ladislao, cunctisque regni optimatibus consentientibus,· Salomon inunctus est in regem. 3 (Anonymus: fecit elevari cap. 52.)