Századok – 1925-1926
Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785
828 liARTONIEK EMMA. zás követei ígérnek és esküvel fogadnak a Vazul-fiaknak, ugyanaz, mint amit a bajor annalista „coniuratio"-ja Andrásnak izen: jöjjön be s akkor az ország melléje áll s királyul elismeri. A magyar felfogás — az uralkodó Béla-ág felfogása — szerint Péter „tyrannisa" ellen a jogos királyi nemzetséget juttatják vissza az ország birtokába, azonban, hogy a hercegek közül — előbb András és Levente, majd Béla és Salamon közül — ki lesz aztán a király, azt maguk a hercegek, majd pedig király és hercegek egymás közt intézték el, anélkül, hogy az ország, vagy hármajukon kívül bárki is abba beleszólt volna. (Erről lejebb, más összefüggésben bővebben lesz szó.) S éppen ez teszi kétségtelenné, hogy a csanádi gyűlés, a Vazul-fiak visszahívása nem volt királyválasztás, nem is szólva az egész akció kétségtelen forradalmi jellegéről. Nevezetes emellett, hogy hogyan módosítja a magyar író bajor forrását. Az Altaichi Évkönyveknek még nem is nagyon pregnáns „constituewátm" (jövőben!) kifejezését — az egyetlent, mely választásra vonatkozhatnék, ez is jövő időben — elkerüli és csak annyit mond, hogy a magyarok megígérték eskü alatt a Vazul-fiaknak, hogy ha bejönnek az országba, csatlakoznak hozzájuk és alávetik magukat uralmuknak. Ez tehát hűségeskü, legjobb esetben elismerés, nem választás. Ami ezek után Borics felléptetését illeti, ezt a Szent László-kori Gesta II. Géza-kori folytatása egyenest lázadásnak minősíti.1 Szintúgy Iván és Bars ispán igényeit, sőt még Saul hercegnek, II. István idejében történt felléptetéséről is azt írja, hogy: coniuraverat regnum, ut post Regem ... Said regnaret,2 a király tudtán kívül tehát. Különben is: a király beteg, utód nincs, Yak Béláról még nem tudnak. Az a kevés, amit II. András korában III. Béla öccse, Géza herceg fiainak trónköveteléseiről tudunk, mutatja, hogy ezt is hűtlen lázadásnak tekintették, 1 Bécsi Képes Krónika. Hungari semper fluctuant iniuria sicut mare salsum: filii nequam Leviatan per nuncios invitabant Borich adulterum, ut veniret et eorum adiutorio regnum sibi vendicaret credentes ipsum esse filium Regis Colomani. Ed. Toldy, XCIIT. 1. cap. 69. 2 IT. o. XCT. 1. cap. 68.
