Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

822 liARTONIEK EMMA. IV. Béla ifjabb királyságára tehát nem alkalmazható a tudományos irodalomban meglehetősen elterjedt vélemény. V. István apja éltébeni királvkodása hasonló természetű IV. Béla ifjú királyságával. Koronázása körülményeit nem ismerjük olyan pontosan, mint apjáét. István herceg mintegy 18 éves korában, 1257-ben, Erdély hercegségét kapta, majd rövidesen — valószínűleg 1258-ban — királlyá koronáztatott, s a következő évben már Stiriának is hercege.1 Ezt azonban rövidesen elveszítve (1260 után) megtarthatta Erdély kormányát, a kúnok ura címet kapta s résztvett az idősebb király országos kormányzásában is. De mindez nem elégítette ki, s olyan hercegséget követelt Bélától, amilyet „a régi királyok adtak elsöszülötteiknek."2 Nem folytatjuk itt a két király közti közismert harcok előadását, bennünket itt csak annyi érdekel, hogy István folyton újabb és újabb területeket, jogokat és egyre szélesebb hatáskört követel apjától. Az 1258-i koronázást is úgy kell tehát felfognunk, hogy ez a tetterős, sőt uralomvágytól hajtott, uralkodói tehetséggel megáldott fiatalember ambíciójának juttatott kedvezés, — sőt talán engedmény — melyet ez öregedő apjától kivívott, ki őt különben is igen szerette, s kinek példájára István teljes joggal hivatkozhatott. Az elsőszülöttnek kijáró hercegség IV. Béla esetére vonatkozik. Semmi nyoma annak, hogy István öröklési jogát bárki is megtámadta volna s ekkor már egyáltalán nem volt rá semmi szükség, hogy neki az utódlást biztosítsák, akár nemzetsége tagjaival, akár az országgal szemben. Az ifjabb királyság tehát nem olyan tényező, meh öröklési rend nemlétében ezt hivatva lett volna pótolni. Éppen ellenkezőleg, az ifjabb királyság eredete és célja: a tetterős, uralomravágyó fiatal — mondhatjuk — trónörökösnek megfelelő rangot és hatáskört biztosítani, mert máskép királyi apja nem maradhat békén trónusán. Maguknak biztosították a trónt II. András és IV. Béla, koronás uralkodó II. András ellen, úgy behozhatták volna őket Béla ellen is. Különben pedig ezekről 1210 után mit sem hallunk. András a pápának nem szól e görög igényről. 1 Ld. Pauler: i. m. II., 231. 1. és 182. jegyzet. 2 Pauler: i. h. II. 249. és 251. 11.