Századok – 1925-1926
Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785
820 liARTONIEK EMMA. tusnak biztosította apja koronázással az uralmat, sem pedig minden, apja éltében megkoronázott, később valóban királlyá lett elsőszülött fiút azért koronáztatott meg még apja, hogy neki ezzel az utódlást más igénylökkel szemben biztosítsa; végül az ifjabb királyságnak mind eredete, mind tendenciája egészen más, mint az utódlás biztosítása az ifjabb király részére. Éppen II. Géza, kivel fentebbi megállapításaink szerint a primogenitura végleges uralomrajutását összekapcsolnunk kell, nem koronáztatta meg legidősebb fiát, mikor uralkodótársává tette, szintúgy a senioratusról a primogeniturára való átmenet korszakában II. Béla sem II. Gézát, de Kálmán sem II. Tstvánt, kinek érdekében pedig testvérét és unokaöccsét megvakíttatta és II. István sem II. Bélát. Leszámítva Salamon német befolyásra történt felavatását, királyaink primogenitusait csak III. Bélától kezdve koronáztatják meg,1 Béla pedig — minden jel arra vall — valóban Imre joga és utódlása biztosítására koronáztatta meg ezt kétszer is.2 Bár nincsen rá pozitív bizonyítékunk, mégis, tekintve a Béla-kori francia kapcsolatokat (felesége is, Chatillon Anna Keletre származott francia család sarja) s hogy a primogenitusnak apja éltébeni megkoronáztatása ekkor divatos Franciaországban, itt francia hatást vélünk felismerni. Úgy véljük, Imrének és III. Lászlónak apjuk általi megkoronáztatása valóban a III. István gyermektelen elhúnytával, s II. András uralomvágyával megtámadott elsőszülöttségi öröklést volt hivatva helyreállítani. Az ifjú királyság azonban, IV. Béla és V. István apjuk éltébeni királysága már egészen más természetű, mely sem Imre, sem László megkoronáztatásával semmi összefüggésben nincsen. Az Árpád-kor e két ifjabb királya — több nem is volt az egész korszak alatt — nevezi magát ugyan „rex iunior"-nak is,3 de csak mint láttuk, 1262-től kezdve V. István ifjabb királyságának utolsó éveiben (koronázták 1245-ben C. Dipl. IY/1. 404; 1246. január 10-ről), 1 Ld. Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum, Budapest, 1925. 77. 1. 2 Ld. Pauler Gyula: i. m. I. 324. és II. 8. 1. (1182-ben és 1194-ben.) 3 Ügy látom a „rex iuvenis" címet legelőször IV. Bélára 1225-ben alkalmazza III. Honorius. Fejér: C. D. III/2. 47. 1.
