Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 819 Másik ilyen kimagasló főpap a II. Géza, III. István, III. Béla-kori Lukács esztergomi érsek, aki a trónkérdésbe döntő szóval beleszólt. Ki kell emelnünk, hogy Lukács álláspontja nem azonos a magyar egyházéval, mert ő egyedül maradt megnemalkuvó véleményével. Ö nem akarta megkoronázni a szerinte jogtalan pretendenseket, IV. Istvánt és II. Lászlót, mert ezek az árva III. Istvánt apai örökségétől fosztották meg, szintúgy III. Bélát sem. A kalocsai érsek azonban mindhármukat megkoronázta, s ismerve a koronázási szertartásokat, e funkciójában legalább is még két más püspöknek és több más papnak is segédkeznie kellett.1 Másfelöl Lukács épp oly kevéssé ragaszkodik a primogeniturához, mint VII. Gergely, mihelyt az meggyőződésével összeütközik. III. Bélát, kit pedig öccsével, a Lukács által is favorizált Gézával szemben, az elsőszülöttség szerint megilletett volna a magyar királyi trón, szintén nem akarta megkoronázni. Tehát Lukács is inkább az „idoneitas", mint az öröklési jog híve. Az Egyház szerepe a magyar trón öröklésben: a primogenitura kifejlesztésében és megszilárdításában tehát az, hogy ő adta a terminust a magyar viszonyokból — talán külföldi hatások alatt is — kialakult elsőszülöttségi jog szabatos megfogalmazásához. Hiszen fentebb kimutatni próbáltuk, hogy a „primogenitus" terminusa pápai, általában egyházi mintára honosodik meg nálunk. Mélyen a XVIII. századba nyúlik vissza az a felfogás, mely szerint a királyok még életükben megkoronáztatván legidösbb fiúkat, ezzel biztosították számukra az utódlást, s így az elsőszülöttségi jogot a koronázással, respektive az ifjabb királyság intézménvével léptették életbe.2 Ezzel a felfogással szemben állanak a következő tények. Nem minden valóban uralomra került primogeni-1 Az „Altaichi Évkönyvek" is sajnálkozva jegyzik meg, hogy I. Andrást csak három püspök koronázta meg, mert csak ennyi maradt életben a pogány lázadás után. 2 Ezt vallja már Benczúr, Commentatio juridica ... 1771. 84. 1. — Kovachtch M. G. Vestigia 1790, 134. 1. — Hajnik Imre: Magyar jogtörténelem 1871, II. 52., s mások, de a legvilágosabban és határozottabban Ferdinandy, i. h. Budapesti Szemle, 154. köt. 1913. a 379—382. 11. Ld. még: Timon : M. alkotm. és jogtört. Bpest, 1906. 115—119. 11. 53*