Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 795· töségű: ez vitte diadalra, s kövesítette meg az öröklésbe oltott választás theoriáját. A Kovachich1

(1790), Koppi (1790),2

Becsi Sámuel3 (1792) által — de korántsem oly nagy apparátussal és széles alapokon, mint az előbbi két évtized nagy történettudósai munkáiban — kifejtett elmélet, mely inkább állásfoglalás, mint alapos, önálló kutatásokon alapuló, új érvekkel s módszerrel megokolt tudományos eredmény volt, általánossá lett, széles körökbe eljutott és mindenekelőtt állásfoglalásra késztette az ellenkező véleményű Lakics György Zsigmondot a pesti egyetem és Gusterrnann Antal Vilmost, a bécsi Theresianum tanárait.4 Ezek a primogenitura szerinti öröklést vitatva, s a nemzet királyválasztási jogát tagadva, a legélesebb reakciót idézték fel. Gróf Cziráky Antal Mózes állott sorompóba az öröklésbe oltott választási theoria mellett, aki 1820-ban közrebocsátotta a legnagyobb szabású magyar monográfiát a trónbetöltés kérdéséről. Az irodalom, a.források, s a külföldi jogtörténet alapos ismeretével, éles logikával, politikai elfogultság nélkül, tisztán tudományos eszközökkel, mindig csak a tudományos igazság megismerésére törekedve, a következő eredményre jutott: az első fejedelemválasztáskor megállapították az Árpád nemzetség öröklési jogát, de nem állapítottak meg öröklési rendet. Ha ilyen rend lett volna, erről Konstatinusnak tudnia kellett volna. Ezért nem marad más hátra, mint feltenni, hogy az utód személyét a nemzet választása szabta meg." Ezt a tételét az egyes utódlási esetekkel is bizonyítja. Lényegében ugyanez: örökléssel vegyes választás marad a közjogtörténeti tudomány felfogása az Árpád-1 Kovachich Márton György: Vestigia comitiorum. 2 Koppi Károly: Jus eleetionis... Bécs, (1790.) 17. 1. 3 Decsy Sámuel: A magyar Szent Koronának históriája. Bécs, (1792.) 110—113. 11. iLakics Zsigmond György: De haereditario suecedendi jure ducum . . . deinde regnum Hungáriáé, Bécs, 1809. passus pl. 39. 1. (Árpád-kor.) — Gustcrmann Antal Vilmos: Die Ausbildung der Verfassung d. Kgreichs Ungarn. Bées, 1811. I. 87—89. 11. és a megfelelő jegyzetek. 5 Gróf Cziráky Antal Mózes: Disqvisitio historica de modo consequendi svmmvm imperivm in Hvngaria. Buda, 1820. 0 I. in. 6—11. kül. 7—9. 11. és 33. 1.