Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

794 liARTONIEK EMMA. Végül Kollár szólalt meg 1783-ban.1

Míg a fentemlített három, a prímogenitura szerinti, válasz nélküli öröklést valló tudós minden szavából az tűnik ki, hogy ök a tiszta történeti valóság megismerésére törekedtek, hiszen az az út is, amelyen e kérdés vitatásához jutottak, minden politikai célzattól ment tudományos vitákból indul ki és azokon vezet keresztül — addig Kollár nem tudja, s nem is akarja (lásd Ursinus Velius kiadása, 5. sztl. levél) leplezni, hogy ö az uralkodóház öröklési jogának igazolását tekinti céljának. Egészen természetes tehát, hogy az Ameonitatesben ő is a primogenitura szerinti öröklés mellett foglal állást, még pedig a vérszerződés alapján, melyet az egész magyar trónöröklési rendszer kiinduló pontjának tekint, s hogy már a vérszerződésbe beleolvassa — különben más tudósokkal együtt — a női öröklést is. A szintén az udvar szolgálatában dolgozó, de Kollárhoz semmi tekintetben sem fogható pamfletista tírossingot csak azért említjük, mert 1786-ban megjelent Jus publicum Hungariae-je, melyben a legélesebben igyekszik bizonyítgatni a primogenitura szerinti tiszta öröklést és cáfolni a. nemzet király választási jogát, egyik oka volt a századvégén, s a XIX. század elején megindult magyar közjogtörténeti reakciónak. Katona viszont még 1779-ben a História Critica-ban a leghatározottab ban lép fel a választással vegyes öröklés mellett (I. k. 361—2. és 472. 11.) : a nemzetnek jogában áll a vérszerződés alapján uralkodó Árpád nemzetségből választani királyait, mely állásfoglalását Palma fentidézett Notitiájának II. kiadására, és pedig arra a részre alapítja, melyet ez az 1770. első kiadásában még nem osztott, az 3785. harmadikban pedig már feladott. Ezt a felfogást viszi aztán diadalra — az akkori európai és magyarországi politikai helyzet hatása alatt is — az 1790 óta erősen föllendülő magyar közjogtörténeti irodalom, hiszen ismeretes, hogy II. József halála után az országgyűlésen felvetették a királyválasztás kérdését is. Ez az irodalom belső tudományos érték tekintetében nem nagyon jelentős — egyáltalán nem fogható az előző század történettudományi irodalmához —, azonban a magyar köz jogtörtén et tudományában döntő jelen-1 Kollár Ádám Ferenc: Históriáé ivrisaue pvblici regrii Ungariae amoenitates. Bécs, 1783. I., 105—107. 11.