Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Ilberg; Johannes: Die Aerzteschule von Knidos. Ism. Győry 763

763 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. sabb ellenőrzése végett egy állandó nunciatura felállítását, Berlinben vagy a Bundestag székhelyén, Frankfurtban óhajtotta. Magának a diplomáciai lépésnek a súlyát pedig azzal kívánta fokozni, hogy a pápa körlevéllel fordul a püspökökhöz, akiket a vegyesházasságokat illetőleg kötelességeik megtartására, buzdít, a vegyesházasság ügyének és az azzal összefüggő elvi kérdéseknek tisztázására, tehát a jegyzék kellő előkészítésére pedig egy összefoglaló előmunkálat készült. Ezeknek az alapján hozta meg XVI. Gergely pápa 1836 január 17-én az elhatározását a jegyzék elküldésére, amelynek alapján azt március 15-én Bunsennek át is adták. Az ebből támadt súlyos bonyodalom további fejleményeiről Bastgen egy későbbi munkájában szándékozik beszámolni. Bastgen mindkét dolgozata módszertani szempontból is figyelemreméltó. Sikeresen alkalmazza ugyanis azt a német történeti irodalomban ma már mindinkább szokásos eljárást, hogy munkájának gerincévé az okleveles anyagot teszi, amely elé bevezetésképen annak értékelése, illetőleg az eddigi ismereteink közé való beillesztése járul, míg magát a szöveget bőséges, sokszor levéltári anyagból merített magyarázó jegyzetek és bibliográfia kísérik. Ezt a módszert, mely különösen alkalmas egy kérdés körül csoportosuló történeti források közzétételére, történeti irodalmunk is sikerrel tehfeti magáévá. Tóth László. Ilberg Johannes: Die Aerzteschule von Knidos. (Berichte über die Verhandlungen der Sächsischen Akademie der Wissenschaften zu Leipzig. Philol.-histor. Klasse. 76. Band. 1924. 3. Heft.) 26 lap. S. Hirzel. Lipcse, 1925. Ára 1 márka. Kos és Knidos — ezek voltak a korai görög gyógyászat főszékhelyei, melyeknek asklepiadjai nemes vetélkedéssel mérkőztek egymással. A két iskola feje Hippokrates és a nála idősebb Euryphon voltak. Az űtóbbiban látták később a knidosi orvosi iskola alapvető munkájának: a knidosi szentenciák szerzőjét, melyekről a Corpus Hippokratikum is, ha nem is feltétlen elismeréssel, megnilékezik. Ilberg tüzetesen tárgyalja a knidosi orvosi iskolát, sőt azt a kérdést is érinti, mennyiben mutatható ki a perzsa befolyásnak rája gyakorolt hatása. Az alexandriai könyvtár tisztviselőinek sokszor tétetett már szemrehányás, hogy a hippokratesi gyűjteménybe a knidosi orvostani termékeket is belevették, a helyett, hogy gondos szövegkritika segélyével csakis a hippokratesi iskola emlékeit őrizték volna meg. Kétségen felül áll, hogy őket az a törekvés vezette, hogy mindent megmentsenek, ami akárcsak netalán is Hippokratesnek és iskolájának nevéhez fűződik. Hogy ilyenformán Knidos is belekerült a gyűjteménybe, annak ma csak örülni lehet, mert írásaikat e nélkül nem