Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Sudhoff; Karl: Erstlinge der paediatrischen Literatur. Ism. Győry 764

764 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. tudnánk ma feleleveníteni. Más írott nyomunk nincs. Ez a szép feladat méltán volna Ilberg-től elvárható. Györy Sudhoff Karl: Erstlinge der paediatrischen Literatur. Drei Wiegendrucke über Heilung und Pflege des Kindes. In Faksimile herausgegeben und in die literarische Gesamtentwicklung des Faches hineingestellt von Verlag der Münchner Drucke. München, 1925. Ára kötve 30 márka. Kincses értékű ajándékot adott az orvostörténelem nagymestere nemcsak az orvostörténészeknek, hanem a szakmájuk fejlődése iránt érdeklődő orvosoknak, elsősorban a paediatereknek is. Mintaszerű facsmilés reprodukciókban jelentette meg egy előkelő könyvkiadó cég segítségével a gyermekgyógyászat legrégibb három ősnyomtatványát, melyek az 1470-i esztendővel élesen lezáruló kéziratkort követő első években jelentek meg. Ezek: Paulus Bagellardus de Flumine: Libellus de aegritudinibus (et remediis) infantium 1472-ben, az augsburgi Bartholomaeus Metlinger: Regiment der jungen Kinder 1473-ban és a mechelni Cornelius Roelans: Opusculum aegritudinum puerorum 1485-ben megjelent művei. Megannyi ismerős név és mégis mily kevesen vannak, akiknek alkalmuk volt ezeket az alapvető munkákat szemügyre is venni. Pedig éppen a gyermekgyógyászokat kell, hogy közelről érdekeljék ezek a munkák, melyek a paediatriát oly korán specialista szakmává avatták. Sudhoff bevezető és magyarázó előszava 54 oldalt tesz ki. Ezen az aránylag szűk helyen Sudhoff a mondanivalóinak oly tömegét tárja elénk, mely szinte nyomasztólag hat az olvasóra, aki alig győzi őt követni a tények s a történelmi előzmények és összefüggések szabatos megállapításában s a hozzájuk fűzött eszmék nyomain. Ezen ismertetés kapcsán azonban engedtessék meg nekem egy ódiumot lelöknöm magamról, melyet immár egy évtized óta szótlanul hordtam a vállamon. 1900-ban megjelent „Magyarország orvosi bibliográfiája 1472—1899" című munkámban mint hungaricumot neveztem meg a fiumei Paulus Bagellardus („de Flumine") fentemlített munkáját, mely a szerző származási helye révén volt ilyennek, még pedig a legrégibb orvosi hungaricumnak minősítendő. Bibliográfiám megjelenése után 15 évvel hagyta el a sajtót Veress Endre igen értékes műve: „A pácluai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai (1264—1864)", melynek 16. lapján azt írja, hogy a „Fluminensis" név nem utal Fiúméra, hanem arra a folyóra, mely Páduát körülveszi. Törlendő tehát dr. Gyrőry Tibor orvosi bibliográfiája 136. lapjáról Paulus Bagellardus 1472-i páduai műve, mivel szerzője nem fiumei volt." Veress Endrének ezen kategorikus kijelentését annakidején nem rektifikáltam, jóllehet, ez tévedésen alapult.