Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Nel I. centenario dalla morte del Card. Ercole Consalvi; lásd Consalvi.

760 történeti irodai.om. emlékkönyv szerkesztője szerint még nem jött el Consalvi életrajza megírásának az ideje, mert az erre vonatkozó levél­tári anyag jórészt még kiadatlan, addig mindenesetre igen jó szolgálatot tesz Angelucci rövid biografiája.1 Consalvi államtitkári működésének egyik legfontosabb fejezete azoknak a konkordátumoknak a megkötése, ame­lyekkel VII. Pius az egyház szabadságát a napoleoni átala­kulások idejében biztosítani igyekezett. Ennek a kornak, amelyet az egyháztörténetírók a konkordátumok korának is neveznek, kétségkívül egyik legalaposabb ismerője Hubert Bastgen (igen becses munkái, amelyek Napoleon korának egyházpolitikai viszonyaival foglalkoznak: Die Neuerrich­tung der Bistümer in Österreich nach der Säkularisation, Wien, 1914. és Dalbergs und Napoleons Kirchenpolitik in Deutschland. Paderborn, 1917.) foglalkozik a következő érte­kezésben (Die Konkordatsära unter Consalvi, 31—42. 11.) Con­salvi fáradozásaival a különböző konkordátumok létrejötte körül. A legnagyobbrészt kiadatlan levéltári anyag felhasz­nálásával készült tanulmány eredményekép Bastgen meg­állapítja, hogy Consalvi államférfiúi nagysága elsősorban és legjobban fáradhatatlan és pártlanul ügyes diplomáciai tevé­kenységében nyilvánult meg. Már Ranke elismeréssel szólt Consalvi azon tevékenysé­géről, amellyel a pápai állam avult közigazgatási, igazság­szolgáltatási és főleg gazdasági berendezését megjavítani igyekezett (Die Staatsverwaltung des Cardinals Consalvi, megjelent Historisch-biographische Studien, 1877.). Most Grosse—Wietfeld (foglalkozik (La legislazione nello Stato Pontificio sotta il Cardinal Consalvi esaminata specialmente dal punto di vista giuridico, 43—52. 11.) Consalvi igazságszol­gáltatási reformjaival és megállapítja, hogy az 1816-i Motu proprionak némely elvei átmentek az új kánonjogi kó­dexbe is. Consalvi néhány érdekes kiadatlan levelének és egy költői kísérletének (Sopra la Concezione Delle Vergine) köz­lése után az emlékkönyv második felében részint kivonato­san (Carlo Salotti: Dal Conclave di Venezia al Concordato di Parigi; Giuseppe Müller: Consalvi insigne diplomatico della Santa Sede all'epoca di Napoleone ed al CongTesso di Vienna; Lorenzo Janssens: Consalvi e l'incoronazione di Na­poleone; P. Rinieri S. J.: Consalvi nella sua vita privata) közlik azokát az előadásokat, amelyeket az ünnepségek során tartottak. A kivonatból látjuk, hogy az előadók szerencsésen 1 Irodalmunkban Consalvi pályájával Kubinyi Viktor (Consalvi, Katholikus Szemle, 1903, 212—230. 11.) foglalkozott. Ügyesen megírt essayszerű dolgozat, amely legnagyobbrészt Richement : Les dépèches mé­dites du Cardinal Consalvi anyagközlése nvomán Consalvi diplomáciai működését 1814 áprilisától a bécsi kongresszus befejezéséig tárgyalja.

Next

/
Thumbnails
Contents