Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Nel I. centenario dalla morte del Card. Ercole Consalvi; lásd Consalvi.
760 történeti irodai.om. emlékkönyv szerkesztője szerint még nem jött el Consalvi életrajza megírásának az ideje, mert az erre vonatkozó levéltári anyag jórészt még kiadatlan, addig mindenesetre igen jó szolgálatot tesz Angelucci rövid biografiája.1 Consalvi államtitkári működésének egyik legfontosabb fejezete azoknak a konkordátumoknak a megkötése, amelyekkel VII. Pius az egyház szabadságát a napoleoni átalakulások idejében biztosítani igyekezett. Ennek a kornak, amelyet az egyháztörténetírók a konkordátumok korának is neveznek, kétségkívül egyik legalaposabb ismerője Hubert Bastgen (igen becses munkái, amelyek Napoleon korának egyházpolitikai viszonyaival foglalkoznak: Die Neuerrichtung der Bistümer in Österreich nach der Säkularisation, Wien, 1914. és Dalbergs und Napoleons Kirchenpolitik in Deutschland. Paderborn, 1917.) foglalkozik a következő értekezésben (Die Konkordatsära unter Consalvi, 31—42. 11.) Consalvi fáradozásaival a különböző konkordátumok létrejötte körül. A legnagyobbrészt kiadatlan levéltári anyag felhasználásával készült tanulmány eredményekép Bastgen megállapítja, hogy Consalvi államférfiúi nagysága elsősorban és legjobban fáradhatatlan és pártlanul ügyes diplomáciai tevékenységében nyilvánult meg. Már Ranke elismeréssel szólt Consalvi azon tevékenységéről, amellyel a pápai állam avult közigazgatási, igazságszolgáltatási és főleg gazdasági berendezését megjavítani igyekezett (Die Staatsverwaltung des Cardinals Consalvi, megjelent Historisch-biographische Studien, 1877.). Most Grosse—Wietfeld (foglalkozik (La legislazione nello Stato Pontificio sotta il Cardinal Consalvi esaminata specialmente dal punto di vista giuridico, 43—52. 11.) Consalvi igazságszolgáltatási reformjaival és megállapítja, hogy az 1816-i Motu proprionak némely elvei átmentek az új kánonjogi kódexbe is. Consalvi néhány érdekes kiadatlan levelének és egy költői kísérletének (Sopra la Concezione Delle Vergine) közlése után az emlékkönyv második felében részint kivonatosan (Carlo Salotti: Dal Conclave di Venezia al Concordato di Parigi; Giuseppe Müller: Consalvi insigne diplomatico della Santa Sede all'epoca di Napoleone ed al CongTesso di Vienna; Lorenzo Janssens: Consalvi e l'incoronazione di Napoleone; P. Rinieri S. J.: Consalvi nella sua vita privata) közlik azokát az előadásokat, amelyeket az ünnepségek során tartottak. A kivonatból látjuk, hogy az előadók szerencsésen 1 Irodalmunkban Consalvi pályájával Kubinyi Viktor (Consalvi, Katholikus Szemle, 1903, 212—230. 11.) foglalkozott. Ügyesen megírt essayszerű dolgozat, amely legnagyobbrészt Richement : Les dépèches médites du Cardinal Consalvi anyagközlése nvomán Consalvi diplomáciai működését 1814 áprilisától a bécsi kongresszus befejezéséig tárgyalja.