Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Nel I. centenario dalla morte del Card. Ercole Consalvi; lásd Consalvi.

761 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. oldották meg feladatukat. Két előadást azonban szószerinti szövegében, irodalmi utalásokkal együtt közöl az emlékkönyv. Az egyik H. Bastgené (Consalvi uomo di Stato, 73— 83. 11.), aki, másik értekezését mintegy kiegészítve, igen sikerült képét adja Consalvi államférfiúi működésének, különösen az egyházi állani területi és szervezeti helyreállítása körül. A másik a pápai múzeumok főigazgatójának, B. Nogaranak (II Card. Ercole Consalvi e le antichità e le belle arti, 84—101. 11.) értekezése Consalviról, a műbarátról. Dolgozatának, amelyben részletesen tárgyalja Consalvi közreműködését a Museo Chiaramonti é^ a Braceio nuovo megteremtésében. viszonyát Canovához stb., különös becset kölcsönöz az, hogy számos képpel kíséri eredeti kutatásokon alapuló előadását. Ragonesi bíbornoknak tartalmas befejező beszéde és az ünnepségek leírása zárja be az emlékkönyvet. Amidőn csak elismeréssel szólhatunk ez elsősorban tudományos szempontból becses emlékkönyvről, nem hallgathatjuk el annak egy érezhető hiányát. A további Consalvikutatásoknak szinte nélkülözhetetlen előfeltétele volna éppen Consalvi niesszeágazó, sok államot érintő tevékenysége miatt, egy Consalvi-bibliografia összeállítása. Kár, hogy az emlékkönyv szerkesztője elmellőzte ennek a kétségkívül nehéz, de hálás és rendkívül hasznos tudományos feladatnak a megoldását, amely az emlékkönyv természetéhez is oly kitűnően illett volna. Tóth László-Hubert Bastgen: Der Zustand des Katholizismus in Preusseii im Jahre 1833. Roma, 1924, 16 1. (Különlenyomat a „Römische Quartalschrift" XXXI. kötetéből.) Hubert Bastgen: Vatikanische Akten aus den Jahren 1835 36. zum Beginn des Konflikts zwischen der katholischen Kirche und Preusseii. Roma, 1925, 38 1. (Különlenyomat a „Römische Quartalschrift" XXXII. kötetéből.) Az a súlyos összeütközés, amely Poroszország és a katholikus egyház között a vegyesházasságok kérdése miatt a mult század harmincas éveiben támadt és amely csúcspontját Di'oste-Viscliering kölni érsek üldöztetésében érte el, jelentős hatással volt a vegyesházasságok ügyének magyarországi alakulására is. Éppen Várady L. Árpádnak posthumus munkája (Lonovics József római küldetése, Budapest, 1924.) hozza számos bizonyítékát annak, hogy nemcsak Scitovszky és Lajcsák püspökökre hatott kezdeményezőleg a vegyesházasságokra vonatkozó rendeleteik kibocsájtásánál a Szentszéknek a kölni ügyben követett magatartása, hanem Lonovics római tárgyalásai közben is minduntalan a kölni ügyre történik hivatkozás (V. ö. Lonovics naplójegyzeteit, különösen 1840 december 5., 10., 24. és 1841 január 17-éről). De nemcsak ezen tárgyi összefüggés miatt