Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Malade; Theo: Semmelweis. Ism. Győry 67

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 68 előforduló túlzások és ízléstelenségek miatt, legalább reám, visszataszítókig hatott. Malade dr., egy thiiriiigiai gyakorló orvos megmutatta, miként lehet a Semmelweis-themát költőileg, de egyúttal a valóságnak is híven megfelelve, megírni. A költői szépségek maguktól adódnak olvasás közben. Azt azonban, hogy műve kifogástalan történelmi hűséggel van megírva, mint a novella erényét, külön ki óhajtom emelni. Megállapíthatjuk, hogy Malade dr. a legmesszebbmenő praeeisitással mélyedt bele Semmelweisnek nemcsak az élete történetébe, de tanításaiba is. És ezzel nem keveset mondunk. Hiszen végtelenül szomorú az, hogy Semmelweis tanait, teljes terjedelmükben, összes részleteikben, csak nagyon kevesen ismerik még ma is az orvosok közül. Ha ismernék, úgy nem kellene még egyre küzdelmekbe bocsátkozni e tanok igazságának védelméért és nem kellene újra és újra elmondani, amit a szegény Semmelweis annyiszor elmondott az életében, hogy a contagionista elmélet hívei nem ismerték fel a gyermekágyi láz igazi mivoltát, s ezért nem is nevezhetők az ő megelőzőinek. Talán egy novellának nagyobb lesz a keletje, mint Semmelweis összegyűjtött munkáinak s talán ezért többek szeméről szedi le a hályogot, mint a szűnni nem akaró prioritási viták védelmei. Már csak ezért is örülnünk kell Malade dr. ezen érdemes munkájának. Ez a mi derék kartársunk a legnagyobb alapossággal fogott bele a munkájába. Tájékozódást keresett a történelmi milieut illetőleg is, amelynek váltakozó kereteibe Semmelweist és működését beleillesztette. Nem állom meg, hogy le ne fordítsam szó szerint a novellának azt a részét, melyben a világosi fegyverletételt követő időket rajzolja meg: „A magyar szabadságharc végéhez jutott. Az osztrák kormány, mely nem győző maradt, hanem csak a helyzet ura, kimondhatatlan kegyetlenséggel igyekezett hatalmát és bosszúját érvényesíteni. A magát meg nem adó magyar nép megfélemlítéssel teperendő le — ez volt a bécsi absolutismus jelszava. — Kilenc magyar tábornokot bitófára húztak, négyet agyonlőttek. Több mint 250 tiszt felett kimondták a halálos ítéletet, ha nem is hajtották végre valamennyiükön. Éis több mint 100 halálos ítélet hajtatott végre a polgári lakosság körében s közel 2000, a társadalom különböző rétegeiből való férfiút ítéltek súlyos börtönre. Egy 16 ezredből álló zsandárságot állítottak fel „az államhatalom akaratának tiszteletet parancsoló végrehajtójaként", azzal a feladattal, hogy az összes gyanús egyének felett felügyeletet gyakoroljon s azokat a hatóságnak kiszolgáltassa, A beszállított gonosztevők fejére jutalmat tűztek ki, mely a kiszabott büntetés magasságával arányos volt. Minthogy fél Magyarország fegyverrel küzdött a császár ellen, a másik fele pedig támogatta a harcot, ezért minden magyar