Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Zsigmond Ferenc: Jókai. Ism. Rédey Tivadar 69

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 69 embernek készen kellett lennie, hogy haditörvényszék elé kerüljön. Egy polgári bizottság, melynek hivatását a gazdasági és kulturális kérdésekben való állásfoglalás képezte, abban vélt feladatának helyesen megfelelni, hogy a magyar nemzetet, mely a pillanatnyi elnyomás és megalázás dacára is úri nemzetnek érezhette magát, önérzetében megalázza. Fennhéjázó jelentéseket küldtek a felelős osztrák tisztviselők Bécsbe, hogy a csend az országban helyreállott. A szuronyok és fegyházak csendje volt ez. Szellemi téren is ugyanez a nyomorúság volt észlelhető. A friss kutatás szellemét a politikai önkény mérges lehelete elfojtotta." Stb., stb. (65—68. lap.) Hogy Malade így emlékezik meg a magyar -viszonyokról, ezt annál nagyobbra kell vennünk, minthogy a novellának irodalmi anyagul szolgált művek közt felsorolva találjuk Schürer v. Waldheim-nak Semmelweisről írt könyvét, amely kifejezetten magyarellenes. Köszönettel tartozunk azért néki, hogy a magyar részről óhajtott és kapott információknak nagyobb hitelt adott, uti figura docet. Egy minden tekintetben hiteles könyvül elfogadható munkának kell jellemeznünk Malade dr. novelláját. Hogy a könyvben mindenütt Ofenpest áll Budapest helyett, arról a szerző nem tehet. A hírhedt kiadócég kedvtelése volt, hogy a kifogástalan kéziratban ezeket az átkereszteléseket megcsinálta. Csakhogy felületesen is járt el, mert az egyik helyen, a 114. lapon mégis csak ott felejtette fővárosunk igazi helyes nevét. Ezek a Lehmannok azok, akik hazájuknak oly súlyosan ártanak és magyarázhatóvá teszik azt a mérhetetlen ellenszenvet, melyet néhány hónap előtt hét országon keresztül kellett tapasztalnom Németország irányában. Szerencse, hogy a nyolcadikat, Magyarországot még a Lehmannoknak sem sikerül Németország iránt ellenszenvre hangolni. Hogy ez ne sikerüljön, arról gondoskodnak a Malade-ok, és nemzetünk lovagias érzése, mely sohasem fogja megtagadni rokonszenvét a balszerencsétől sújtott fegyvertárs és barát iránt — még a Lehmannok dacára sem. Szerzőnek szép munkáját a legmelegebben ajánljuk minden müveit ember szíves figyelmébe. Győry. Zsigmond Ferenc: Jókai. Budapest, Μ. T. Akadémia kiadása, 1924. 8°. (2) + 415 + (1) 1. Multszázadi nagyjainknak rendre ránkköszöntő emlékünnepei nemcsak kegyeletünk felébresztésére alkalmasak, hanem lelkiismeretünkére is. A bennük való büszkélkedésünk szinte önkénytelenül szóhoz juttatja a velük szemben elmulasztott kötelességek szégyenérzetét. Jókaival szemben ez a bűnlista különösen hosszú: a halála óta letelt két évtized alatt sem méltó életrajza nem jelent meg, sem művének egységben