Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - József nádor iratai I. Szerk. Domanovszky Sándor. Ism. Miskolczy Gyula 743

744 TÖRTÉNETI IRODALOM. tetik és tevékenységét megvilágítják, s az olvasó figyelmét is lépten-nyomon egy nagy egyéniség emberi dokumentumaiként ragadják meg azok. 1795 nyarán, amikor az alig húsz esztendős József főherceg elindult Bécsből, hogy szerencsétlenül járt bátyja utódaként átvegye Magyarország igazgatását, királyi bátyjától szép instrukciót kapott útravalóul. Ez az utasítás nem volt új, de — örökké igaz szentenciákat tartalmazván — nem vesztett az idők folyamán belső igazságából, s nagyon is alkalmas volt arra, hogy egy milliók jóllétéért felelős fiatalemberre elhatározó befolyást gyakoroljon. „... heut zu Tage macht nicht mehr das Amt die Pürsten schätzen, sondern nur ihre persönlichen Eigenschaften", állott az instrukcióban Mária Terézia, Nagy Frigyes és II. József, a felvilágosult abszolutisták vezető elve, s mikor közel ötvenkét év múlva az aggastyán nádor meghalt, az osztatlan magyarság mélységes gyásza bizonyította, hogy József főhercegnek sikerült a nemzet ragaszkodását és megbecsülését kiérdemelni, amit csak fensőbbséges személyes tulajdonságokkal lehetett elérnie. József 1795-ben azzal a megbízatással került a magyar nemzet élére, hogy képviselje a dinasztia, az összmonarchia és a rábízott ország érdekeit. Kevéssel előbb, forradalom és háború közben, a történelemnek egyik legnagyobb jelentőségű társadalmi mozgalma zajlott le, s a magyarság is, amely eddig a rendi érdekek makacs védelmében került csak szembe uralkodójával, pár év óta külföldről hozott eszméket igyekezett a saját életére alkalmazni. A főnemesség jórésze, a köznemesség és polgárság vezetőelemei a nemzeti és társadalmi élet reformja felé hajlottak a szabadkőművesség hatása alatt. — ezt csalhatatlan jelekkel megmutatta az 1790/91-i országgyűlés. Egy kis erőszakos töredék a radikális francia eszmék tökéletlen élvezése után be akarta kapcsolni az országot az Európát konvulziv vonaglásban tartó forradalmi áramlatba, — s az új királyi helytartó kinevezése előtt alig pár hónappal fejezték le Martinovicsot és társait. Az ifjú nemzedék nevelése aggasztó új irányok felé haladt, általános volt ez időben a panasz a tanulók vallástalansága és szabadgondolkodása miatt. De a konzervatív irányzat híveire sem lehetett számítani, hiszen azok a jozefinista-rendszer romjait oly módon akarták felszámolni, hogy minden, az uralkodói hatalmat erősítő reform nyomát eltüntetve, a rendek erejét növeljék, s Ferencnek még a papsággal is súlyos küzdelmet kellett vívnia a királyi jogkör csorbítatlan fenntartásáért. Ilyen viszonyok között nagyon nehéz feladat volt a rendek által képviselt magyarság, az uralkodóház és a monarchia érdekeinek összeegyeztetése. A feudális-konzervativ és a radikális, egyaránt veszedelmes áramlatokkal szemben Ferenc király maximája egyelőre törvényes alaphoz való