Századok – 1925-1926

Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681

692 baranyai béla. tandó s ugyanitt kiállított levelek által értesítette — Albert országainak városait az eljegyzésről.1 1 Az 1411 október 7-iki oklevél szövegét 1. Kurz I. 302—306. és innen Fejér: CD. X/5. 171—175., kivonatát Kurz I. 165—167.; regestáját Lichnowsky V. köt. függ. CXIV. lap, 1232 sz. reg. — Az októb. 29-én kiadott értesítő levelek közül fennmaradt a Krem(b)s és Stain városokhoz közösen szóló példány, ezt 1. Kurz I. 326—328. és innen Fejér X/5. 175—177. Az 1411 október havi eseményeknek helyes beállítása s annak megállapítása, a rendek beleegyezésével vagy ellenzésük ellenére jegyezte-e el Albertnek leányát Zsigmond, útmutatóan sarkalatos kérdés. Ez világítja meg az 1421—1437. éveknek sok homályos vagy eddig megmagyarázhatatlan eseményét és az 1439. évi törvényhozás egyik (20. t.-c.) alkotmányjogi fontosságú rendelkezését. Kötelességem hát ezt a kérdést részletesebben megvilágítani. Teszem ezt a köz- és alkotmánytörténeti irodalom eddigi — a szövegemben történt beállítással éppen ellentétes — állításainak bírálata útján. Ez teljesen megfelelő módszer lesz, mert alapforrásunk teljességgel ugyanaz, az egyedüli forrás, Erzsébetnek a megelőző jegyzetben idézett 1441. évi levele. A Mill. Magyar Nemz. Tört. III. köt. 496. 1. szerint: „ ... Ez országgyűlés alkalmával:... ment végbe Albert osztrák herceg eljegyzése a király egyetlen leányával. ... És habár okleveles adatok nem támogatják, valónak vehetjük magának Erzsébetnek özvegy korában tett nyilatkozatát, mely szerint az ország rendei királyuknak a német birodalom trónjára történt fölemelkedése felett azáltal is adtak örömüknek kifejezést, liogy készeknek nyilatkoztak fiúörökös nemlétében őt és általa leendő férjét, az osztrák Albertet, a magyar trónon utódaiul elfogadni." (Meg nem engedhető, rosszhiszemű szőrszálhasogatásnak tartanám a Schönherr jelen szövegében kétségtelenül meglévő, de csakis hibás szövegezésből fakadó ellentmondását kiélezni. Mivel t. i. Schönherr is valónak veszi Erzsébet állítását, nyilvánvalóan elfogadja azt is. hogy az Erzsébet által említett nyilatkozat kiállíttatott; következéskép Erzsébet állítását okiratnak is támogatnia kell. Schönherr kétségtelenül úgy gondolta, hogy „fennmaradt" oklevél nem támogatja, egész precizen kifejezve: „habár oly okleveles adat, amely támogatná, nem maradt fenn, valónak vehetjük ...") Schönherr szerint Erzsébet azt állítaná, hogy a rendek őt, Erzsébetet és általa Albertet utódul elfogadták. Erzsébet ezt nem mondja. Albertnek, a férjnek (pro tunc, pro nunc vőlegény) elismerését nem említi. Az ő panasza pontosan különböztet: őt a rendek trónörökösül fogják tartani és az ország birtoklásába engedni, és vele férjet választani. Nyilvánvaló, hogy Schönherr (vagy elnézésből tévesen, vagy a maga szövegjavításával tudatosan)... und mainen-1 olvasott Erzsébet ... und ainen Herrn mit mir erwelen ... szövegével szemben. Turbának itt számbajövő munkája (Geschichte d. Tronfolgerechts.. •) egymással meg nem egyeztethető két állítást tartalmaz. Szerinte (321—322. 1.) verpflichteten sich die