Századok – 1925-1926

Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681

zsigmond király ú. n. sárkányrendje. 693 Zsigmond így csak félmunkát végezhetett, bizonytalan helyzetet teremtett, amely bizonytalanság további küzdelmek magját, viselé méhében. ungarischen Stände (1411 október 4-én) in einem Gratulationsschreiben an Sigmund, wenn er keine Erben mehr erhielte, dessen Tochter Elisabeth als Königin anzuei'kennen, und wenn sie erwachsen sei, mit ihr einen Gemahl zu erwählen." Turba — mint látható — hűen követi Erzsébet állítását; ami Turba saját betétje, — wenn sie erwachsen sei — az Erzsébet állításából levont természetes következtetés, tehát mindenkép jogosult kiegészítés. Nem lehet kifogást emelni a közvetlenül ezután olvasható mondat ellen sem: Trotz der Anerkennung weiblichen Erbrechts zogen sie also männliche Regierung vor, nyilvánvaló lévén, hogy itt valódi, koronázandó (koronázott) királyra gondol és nem corregens kormányzatára. König Sigismund benützte diese Stimmung der Ungarn, empfahl den Ständen Albrecht Y. und verlobte ihn schon drei Tage darauf 7. Oktober 1411., vermuthlich auch mit urkundlicher Zustimmung der Stände, mit Elisabeth", mondja azután folytatólag. (A vermuthlich-en Turba már a következő lapon túlmegy és biztosnak, ténynek állítja a rendek beleegyezését, amidőn állítja, hogy ... dieser (t. i. Albrecht) sein Königtum dem... Wahlrecht der Stände verdankte, das zuerst bei seiner Verlobung... g^iibt worden war.) Turba nem veszi észre, hogy az a diese Stimmung nem lehetett, nem is volt kedvező Zsigmond tervére, mert hisz ez a Stimmung a férj választását Erzsébet felnövekedésének idejére kívánta fenntartani, tehát tíz évvel későbbre elodázni. Ez nyilvánvalóan ellenséges hangulat s ezt nem felhasználni, hanem leszerelni állott érdekében Zsigmondnak. Már itt is meg akarom jegyezni, hogy Wostry (1. alább) Turba kronologiáját megtámadja, amennyiben kétségbevonja a Gratulationsschreiben létét és ennek október 4-iki keletét. Amit azonban helyébe tesz, az Turba egyszerű, tiszta (bár természetesen téves) állításával szemben elmosódó s magán viseli annak a bizonytalanságnak nyomát, amely elfogta, amikor Turba kronologiai felépítésének tagadásával ugyanazt az eredményt, ugyanazt a joghatályt, t. i. Albertnek a rendek által való (már ekkor való) elismerését akarja eredményül kihámozni. Csekey István a forrásokig különben visszamenő nagy munkájában (A magyar trónöröklési jog. Jogtörténelmi és közjogi tanulmány, oklevélmellékletekkel. Bpest 1917. 70. 1.) itt láthatóan Turba és nem a forrás hatása alatt áll, s bár észrevenni látszik Turba tévedését — elhagyja hát Albert megválasztását — Turba szándékolt, de nem sikerült megjavításával maga megrontja azt is, ami Turbában helyes. „1411-ben azonban — írja Csekey — Zsigmond Albert ifjabb osztrák^ herceggel jegyezte el Erzsébetet, miután a római királlyá való választása alkalmából a magyar rendek október 4-én szerencsekívánataikban megfogadták neki, hogy ha nem lesz fiúörököse, elismerik Erzsébet leányát királyukul és ha felnő, férjét királlyá fogják választani." Csekèynek,