Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: Főtitkári jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1925. évi működéséről 666

668 TÁRCA. kultúrnemzetek sorában korábban megszerzett állásunkat a jövőben is meg akarjuk tartani, továbbá az elnökünk által képviselt s a messze jövőbe tekintő kultúrpolitika, melyet Széchenyi hite és bizalma hat át s amellyel meggyőződésből azonosítja magát minden magyar történetíró. Innen van az, hogy Társulatunk a Széchenyi emlékezetének szentelt 1925 november 12-i közgyűlést kívánta alkalmul felhasználni arra, hogy hálájának és szeretetének méltó keretek közt adjon kifejezést elnökünk személye iránt, aki a válsággal küzdő magyar tudományos életet megmentette, jövő fejlődését biztosította, Társulatunk tevékenységét pedig alig sejtett arányokban fellendítette. Az iránta érzett hála és szeretet látható jele kívánt lenni az az Emlékkönyv is, melyet születése ötvenedik évfordulója alkalmából ötven egyetemi tanár és akadémikus közreműködésével a Társulat főtitkára állított egybe s melyet Társulatunk ügyvezető alelnöke nyújtott át neki a november 12-i közgyűlés során. Áttérve ezek után Társulatunk mult évi működésének részletes ismertetésére, jelenthetem, hogy a mult évben három felolvasó, három igazgató-választmányi és egy közgyűlést tartottunk. A február 18-i ünnepélyes felolvasó ülést Jókai Mór emlékének szenteltük, a március 19-i és a június 8-i felolvasó üléseinket két kiváló osztrák történetíró: Alfons Dopsch és Oswald Redlich bécsi egyetemi tanárok tették emlékezetessé felolvasásaikkal. A Széchenyi emlékének szentelt november 12-i közgyűlésen, amelyen egyébként Angyal Dávid igazgatóválasztmányi tagtársunk ismertette Széchenyi ifjúkori naplóit, az igazgató-választmányban időközben megüresedett helyek is betöltésre kerültek. Ez alkalommal új igazgató-választmányi tagokul Mályusz Elemér és Miskolczy Gyula választattak meg. Amily örvendetes volt választmányunknak az ifjabb történetírói -nemzedi'k nagy reményekre jogosító tagjaival kiegészülése, éppoly fájdalmas megemlékeznünk azon veszteségekről, amelyekamuit év alatt Társulatunkat ismételten érték. 1925 január 9-én elvesztettük herceg Odescalchy Arthurt, választmányunk egyik legrégibb tagját, aki Szerémi néven szorgalmas kutatója volt történelmünknek; július 1-én pedig Márki Sándort, egyik legtevékenyebb igazgatóválasztmányi tagtársunkat, akinek nevéhez az értékes alkotások egész sorozata fűződik. Elvesztettük Babies