Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: Főtitkári jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1925. évi működéséről 666

TÁRCA. 669 József tiszteleti tagtársunkat, aki nevét Társulatunk történetében azzal örökítette meg, liogy nagybecsű könyvtárát Társulatunknak hagyományozta; továbbá gróf Apponyi Sándor tiszteleti tagtársunkat, legkiválóbb bibliofiljeink egyikét, kinek páratlan értékű könyvgyűjteménye az ő áldozatkészségéből immár a magyar nemzet tulajdona. Eltávozott körűnkből végül Társulatunk egykori alelnöke Zsilinszky Mihály, Szentkláray Jenő, Délmagyarország történetének érdemes kutatója s Hellebrant Árpád, a legszorgalmasabb magyar bibliográfusok egyike. Emléküket kegyeletben fogjuk megőrizni. Már mult évi főtitkári jelentésemben érintettem, hogy Társulatunk vezetőségének egyik legfőbb gondja a taglétszám növelése, elsősorban abból a célból, hogy a befolyó tagdíjak legalább az illetményül szolgáló Századok előállítási költségeit fedezzék. Ezidőszerint évenkint négy füzet kiadására gondolunk, füzetenként egyelőre hét ív terjedelemben, hogy a Századok folyóirat-jellegét fenntartsuk s az olvasóközönséggel való közvetlen kapcsolatokat erősítsük. Folyóiratunk a mult esztendőben mái' ebben a terjedelemben jelent meg, ami azonban csak a Társulat részére kiutalt államsegély felhasználásával volt lehetséges, inert a befolyt tagsági díjak, valamint az időközben elértéktelenedett alapítványi összegek csekély kamatai távolról sem fedezik a kiadásokat. Ha saját erőnkből akarunk megélni, s ez végre is minden egészséges társulatnak kell, hogy törekvése legyen, úgy nagyobb arányú taggyüjtésre és fegyelmezett tagdíjbefizetésre van szükség. S bár e jelentés kapcsán mindkét irányban némi javulásról számolhatunk be, mert hiszen a mult év folyamán hatvannyolc jelentkezőt iktattunk tagjaink sorába s alapító tagjaink egyik-másika is emelte alapítványát, még messze vagyunk attól, hogy megnyugvással tekinthessünk a jövő minden eshetősége elé. Tervbe vettük a múltban taggyüjtési szempontból is jól bevált vidéki vándorgyűlések felújítását is, mely gondolat több vidéki városban máris élénk visszhangot keltett, de a legfontosabb mégis az, hogy minden tényleges tagtársunk azonosítsa magát Társulatunk érdekeivel s a maga hatáskörében minél több hívet és barátot igyekezzék szerezni azon törekvéseknek, melyeket immár 60 éves Társulatunk sokszor nehéz viszonyok között is híven és becsülettel képviselt. L»r. Lukinich Imre,