Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: Főtitkári jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1925. évi működéséről 666

TÁRCA. 667 kritikai kiadása is ezen cél szolgálatában áll. Évek óta gondosan és szeretettel készítjük elő e kiadást, melyből Károlyi Árpád már 1921—22-ben kiadta a döblingi hagyaték két kötetét s melyből éppen a centennáris évben jelent meg a döblingi hagyaték harmadik köteteként a Blick és Rückblick kiadása Tolnai Vilmos, Széchenyi naplóinak 1819-ig terjedő része, mint a Naplók I. kötete Viszota Gyula és végül a Kelet népe és a körülötte lezajlott nagy irodalmi harc anyaga Ferenczi Zoltán szerkesztésében. Hisszük, hogy ezen, terjedelemre nézve is imponáló kötetek, melyeket a sorozat egyéb kötetei tervszerűen követni fognak, a Széchenyi-kultusz mélyítéséhez hathatósan hozzájárulnak, hiszen minden egyes kötet igazolja, hogy írójuk azon kevesek közé tartozik, akik „leghívebben, legtöbb fáradsággal s legnagyobb sikerrel szolgálták a hazát" (Eötvös gróf Dessewffy Emilről). Társulatunk könyvkiadói tevékenysége azonban korántsem ért véget a Széchenyi-kötetek közrebocsátásával. 1925 folyamán jelent meg Domanovszky Sándor szerkesztésében a József nádor élete és iratai c. kiadványsorozat oklevéltári részének I. kötete 48 ív terjedelemben, A szatmári béke története és okirattára a társulati főtitkár szerkesztésében 40 íven, továbbá „A magyar történettudomány kézikönyve" című társulati vállalatban Dékány István Módszertana, Hóman Bálintnak: A forráskutatás és forráskritika története című műve s Révész Imrének: A magyarországi protestantizmus története című összefoglalása, végül pedig Társulatunk folyóirata, a Századok, 28 ívnyi terjedelemben Domanovszky Sándor alelnök szerkesztésében. Végigtekintve e sorozaton, önérzettel állapíthatjuk meg, hogy Társulatunk kebelében szorgalmas és tudatos munka folyik azon szellemben, amelyet társulatunk hagyományai írnak elő s azon elvek szerint, melyeket elnöki megnyitóiban Társulatunk elnöke jelölt meg a jövő kutatások irányítására, önérzettel hivatkozhatunk, arra, hogy a Magvar Történelmi Társulat tudományos tevékenységének példaszerű megszervezettségéről ma már a külföld is tudomást vesz s nincs okunk puszta udvariassági ténynek tekinteni azon elismerést, melyben külföldi történetírók részesítik Társulatunk működését. Ε siker kulcsa a magyar történetírókat átható azon meggyőződés, hogy önfeláldozó, megfeszített munkára van szükségünk, ha az európai