Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Schultze; Ernst: Die Zerrüttung der Weltwirtschaft. Ism. Domanovszky Ákos 534

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 536 hiányokat pótló új fejezetei a második kiadásnak a világszerte elharapódzó munkanélküliségről és a tőke válságáról szóló részek. Ezekben ugyan már a jövedelemeloszlás körébe vágó jelenségekkel is foglalkozik, de még így is nagyon hiányzik egy olyan fejezet, mely összefoglalóan tárgyalná a jövedelemeloszlási eltolódásokat, amint hiányzik egy ártörténeti fejezet is. Különösen érdekesek és élvezetesek a valutaproblémával foglalkozó fejezetek. Eleven képét adja itt a valuták általánossá vált őrületes táncának, behatóan foglalkozik a devizakurzus kialakulásának tényezőivel és a valutaspekulációval. Két fejezetet szentel a valutaromlás export- és importprémium jellegének tárgyalására. A romló valutával megvert államok nemcsak legnélkülözhetetlenebb használati és termelési ingó javaikat exportálják, hanem a műkincseknek, ingatlanvagyonnak és a tőkének idegen kézre juttatásával is rohamosan csökkentik a nemzeti vagyont, sőt ez az általános kiviteli epidemia még az emberi munkaerőre is kiterjed a kivándorlás nagyarányú emelkedésével. A jelenségnek egészségtelensége annyira tűzbehozza a szerzőt, hogy a valutaromlásnak még ideiglenes exportprémium-jellegét is igyekszik letagadni, nehogy egy felületes szemlélőnek eszébe juthasson ezt esetleg az infláció javára könyvelni el. Az importprémium-jellegről szóló fejtegetései erőltetettek. A valutával kapcsolatban tárgyalja a gazdaságpolitikának a háború utáni elmerkantilizálódását is: a külkereskedelem zavarait, amiket eleinte a valuták egymástól való eltávolodása, később folytonos vacillálásuk okozott, — a protekcionizmust, kíméletlen vámpolitikát, erőltetett indusztrializálást és az eredményt: a nemzetgazdaságok „eltokosodását", elszegényedését és az egész világgazdaságnak egy primitiv fokra való visszasüllyedését. Kétségtelen, hogy a valutával összefüggő problémák a szerző kedvencei s talán ennek lehet tulajdonítani, hogy nemcsak több helyet szentel nekik, mint azt a munka arányai megkívánnák, hanem a kelleténél nagyobb jelentőséget is tulajdonít a valuta betegségeinek a világgazdaság lerombolása körül. Legalább is igen gyakran elmulasztja az egyéb romboló tényezőkre való utalást. A befejezésben egy igen terjedelmes fejezetet szentel a német problémának és további négyet a világgazdaság kibontakozási lehetőségeinek általában. Kétségbevonja az automatikus talpraállás, gyógyulás lehetőségét, viszont állítja, hogy a versaillesi alapon, a i'eparációknak nemcsak Németországot, hanem az egész világgazdaságot állandóan fenyegető Damokleskardja mellett minden talpraállítási kísérletnek, minden erőlködésnek kudarcot kell vallania. Bár állításai és fejtegetései nagyrészt nemcsak meggyőzőek, de jól megalapozottak is, — és bár másrészről tiszteletre és elisme-