Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Schultze; Ernst: Die Zerrüttung der Weltwirtschaft. Ism. Domanovszky Ákos 534

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 537 résre méltó is bátor, harcos hazafiassága, mellyel Németország kétségbeejtően lehetetlen helyzetét jellemzi (s melyre az előszóban is büszkén hivatkozik) —, ezek a fejezetek mégsem válnak előnyére könyvének. Még ott is, ahol objektivitását megőrizte, ott is elköveti azt az ügyetlenséget, hogy nem őrzi meg az objektivitás látszatát; hangja egyes, elég gyakori helyeken teljesen a napisajtó vezércikkeinek hangja, és bármennyire igaza legyen is, s bármennyire lendületes, jó stílusról tesz is itt tanúbizonyságot, nemcsak könyve tudományos méltósága, hanem meggyőző ereje és hatása szempontjából is jobb lett volna, ha ezek az elég hosszú betétek elmaradnak. Még egyet kell fölemlítenünk a könyv élvezlietőségét illetőleg. A szerzőnek nem volt célja forrásművet adni, s így szó se lehet a szöveget alátámasztó teljes számanyag — esetleg függelékben való — közléséről. A szerző metódusa az, hogy a rendelkezésére álló anyagból kiválasztja azokat a számokat, melyek jellegzetességükkel legjobban illusztrálják mondanivalóit és ezeket a szövegben adja. így ugyan az olvasó teljesen ki van szolgáltatva az író anyagkritikájának és felfogása esetleges szubjektivitásainak, azonban ez úgyis mindig elkerülhetetlen. De ha már csak a megrostált és jellegzetesnek talált anyag kerülhet közlésre, akkor a rostálás legyen legalább alapos; ne kerüljön ki olyan tömegű adat és szám győzelmesen a cenzúra alól, mely élvezhetetlenné teszi a munkát. Ez ellen a jogos kívánság ellen azonban Schultze igen gyakran vét, még pedig éppen könyvének egyébként legértékesebb részeiben. Nemcsak hogy — különben rendesen igen ügyesen összeáll! tott — tabelláinak tanulságait szereti a szövegben még egyszer felhígítva előadni a számoszlopoktól esetleg visszarettenő olvasónak, hanem emellett még a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű „jellemző" példával is túlzsúfolja és elnehezíti a szöveget. Persze, nem az elv, hanem csak a kivitelnek helyenkénti túlságos bőkezűsége az, amit kifogásolni lehet. Olyan esetekben, amikor általános számszerű adatalapot adni nem lehetséges, — de még egyebütt is, ha takarékosan bánik velük — ezek a példák szükségesek és elevenítően is hatnak, sokszor azonban vontatottá és szaggatottá teszik a szöveget és fárasztóvá, az olvasást. Különösen ilyenkor hat komikusan, hogy e módszerét illetőleg szerző az előszóban Sombart „Kapitalizmusára" hivatkozik. Sikerült megtalálnia azt a pontot, ahol legkevésbbé ajánlatos Sombartra hivatkozni, és Sombartot követni! Domanovszky Ákos.