Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Miskolczy István: Anjou Károly balkáni politikája. Ism. Tóth László 530
512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 533 amit eddig· csak sejtettünk, hogy Miklós cár az orosz hatalom élén 1848 februártól kezdve szakadatlanul és következetesen az európai államrendszernek az orosz hatalom .szellemében való átalakításán fáradozott. Hogy amióta I. Napoleon i\ Német Római Szent Birodalmat és vele a középeurópai államrendszert összetörte, azóta Poroszország és Ausztria tehetetlenül állottak szemben az előnyomulni készülő orosz hatalommal, mely északon Danzigra, délen Konstantinápolyra vetette szemét és e két város között az egész vonalon hatalmas erővel lendült előre Bécs és Berlin felé, melyeknek gyönge kormányait vazallusaivá tette. Ha szerző erre a megállapítására, mi neki a források világánál kezénél feküdt, építette volna fel munkájának szerkezetét, akkor maradandóbbat alkothatott volna. Világosan látta volna, hogy a megrebbent lengyel sasok miért repültek szét az orosz vihar vészmadaraiként és szervezték à forradalmat és az ellenállást Posenben és Drezdában, Bécsben és Debrecenben, Szárdiniában és Szicíliában, az autokratikus kormányok ellen, melyeknek bálványa és reménye az orosz hatalom volt. S akkor megértette volna, miért lépett egyre határozottabb elszántsággal a küzdőtérre a brit hatalom is, mely az orosz előnyomulás útjába Törökországot, a szultán mögött pedig az angol-francia szövetséget gördítette. Ennek az átfogó gondolatnak a hiányában műve szerteszét tagolódik és találunk benne két olyan fejezetet, amelyek egyenesen a magyar forradalom tárgyalásával kezdődnek (VIII. és XII. fejezet), de arról kevesebbet mondanak egy jóravaló kézikönyvnél, mert a kérdéses fejezetek nagy része más dolgokról szól. Az idő még nem jött el tehát, hogy az 1848—49. fórra daimi események szintézisét megalkothassuk. Meg kell várnunk a levéltárak vonatkozó anyagának közzétételét; meg kell várnunk az ezek alapján kidolgozott monográfiákat; meg kell várnunk egész sorozatát a vonatkozó tanulmányoknak: melyek fölött valamikor impozáns arányokban fog megépülni az 1848—49. mozgalmak története. Ezen a téren nekünk is sok a tennivalónk, mert a kiadott anyag sincs kellően feldolgozva és Márki Sándor kitűnő egybefoglalásán kíviil a szabadságharcról alig rendelkezünk valamivel, pedig reánk nézve a, kérdés többféle fontossággal bír, belső és külső vonatkozásaiban. Guiclien vicomte munkájából világosan látjuk, hogy a korabeli diplomáciában Magyarországnak rendkívül fontos szerep jutott, mert Világos után lavinaszerűen omlott össze a középeurópai államrendszer és terjeszkedett el a romok fölött Miklós cár kegyelméből Schwarzenberg herceg Ausztriája, mely az orosz hatalom összeomlása után tehetetlenül összeomlott. Horvátti Jenő.
