Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Magyary Zoltán: A magyar állam költségvetési joga. Ism. Herzog József 525
512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 526 könyvvitel előnyeivel felruházván a gyors könyvelést, vala mint a mérlegek és a későbbi évekre vonatkozó számítások pontos elkészítését lehetővé tette. Ezt az ú. n. „javított egyszerű számviteli rendszert" a számvevő kamara, midőn FI. József erős centralizmusa következtében hatásköre erősen kibővült, a Habsburgokat uraló összes országokban elterjesztette és ezzel a nálunk ma érvényben levő számviteli rendszernek alapját megvetette. — A második korszakot az 1848. évi III. t.-c. 37. §-a nyitja meg, amely a rendek adómegajánlási joga helyébe a törvényhozás költségvetési jogát léptette s ezzel a költségvetés lényegét megváltoztatta: a tisztán közigazgatási jogi feladat ezentiíl már felnyúlik az államjogba. A jog alapja meg volt vetve, gyakorlásának módja azonban csak a kiegyezés utáni törvények és költségvetési tárgyalások alapján fejlődött ki. A kérdés történetének előadása után a szerző a költségvetési jog elméletét részletesen tárgyalja s azt a vele összefüggő kérdésekkel együtt — sokszor más államok életéből vett példák segítségével — közigazgatási, jogi és politikai szempontból élesen megvilágítja. Fejtegetéseiről, amelyek az élő jog körébe tartoznak, egy ismertetés keretén belül bajosan lehetne a tételes jogban nem járatos olvasónak vázlatosan helyes képet adni. Az elméleti fejtegetések sorából e helyütt csak egy, a kö.ltségvetési jognak nálunk szokásos gyakorlásának megítélésére nagy fontosságú megállapítást óhajtunk kiemelni, amely szerint „a költségvetési törvény megalkotása tekintetében fölmerülő minden rendszertelenség az államháztartás továbbvitele tekintetében hatásköri eltolódást idéz elő a törvényhozás és a végrehajtó hatalom között az utóbbi .javára". Az újkor története iránt érdeklődő olvasónak figyelmét, még ha történetesen a tételes jogban nem is járatos, Magyarynak e „kimondottan jogászi feladat" megoldására írt tanulmánya méltán megérdemli. Az elméleti részben foglalt fejtegetések és megállapítások biztos alapot adnak arra, hogy a kiegyezés korabeli államférfiaknak, pl. Deák Ferencnek a költségvetésről vallott felfogását helyesen értékelhesse, a történeti részben pedig a rendi állam háztartásának igazgatásáról — közigazgatástörténeti ismereteinkhez mérten — világos és áttekinthető képet nyer, amely kép csak abban az esetben fog módosulni, ha történetírásunknak az újkori közigazgatás terén mutatkozó s a szerző által is hangsúlyozott rendkívüli hiányossága megszűnik. Herzog József.
