Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Magyary Zoltán: A magyar állam költségvetési joga. Ism. Herzog József 525
512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 525 Rákóczi tragikai sorsának fenségéhez, de ha olvashatta volna Rákóczi fent idézett 1712-i levelét, talán örömet szerzett volna neki az a tudat, hogy a fejedelem is elismeri bizonyos körülírással a szatmàïi békének célszerűségét. Ennek a nagyjelentőségű békének történetét Lukinich oly teljességgel s oly érdekesen írta meg, hogy hálára kötelezte ezzel történetírásunkat. Angyal Dávid. Magyary Zoltán: A magyar állam költségvetési joga. Budapest, 1923. 8", 224 1. A megvalósításra kitűzött állami célokat tartva szem előtt, a költségvetés nem pusztán egy bizonyos pénzügyi Programm felállítása, hanem ennél sokkal több: az állam egész életének szervezése. Vagyis más szóval: a közigazgatásnak ez a sarkalatos kérdése a jelzett szempontból tekintve az állam egész életének sarkalatos kérdésévé mélyül. Ezt a felfogást vallva, Magyary tanulmányában mindenekelőtt részletesen foglalkozik a költségvetés újkori történetének két nagy periódusával. Az első, 1848-cal záruló korszakban az országgyűlés csak az adó megajánlásáról, de nem annak hováfordításáról határozhatván, a költségvetés megalkotása, végrehajtása és ez utóbbinak ellenőrzése kizáróan közigazgatási feladat volt, amely a magyar főkormányszékekre tartozott. Ε kormányszékek — közöttük elsősorban a jövedelmek túlnyomó nagy részét kezelő kamara — már a XVI. században a bécsi központi szerveknek, ha nem is jogilag szabályozott, de tényleges befolyása alá kerültek. A függési viszony eredménye természetesen az volt, hogy az uralkodóház többi országaiban és tartományaiban dívott rendszerek előbb-utóbb bizonyos mértékben Magyarország háztartásának közigazgatásában is érvényesültek. Ez tapasztalható nagy mértékben a számvitel terén. A nehézségek ugyanis, amelyek az egyre megújuló háborúk költségeinek fedezésénél mutatkoztak, szükségszerűleg az államháztartás rendbentartását szolgáló számvitel fontosságának teljes fölismerésére vezettek. Ennek a XVIII. század folyamán két szembeszökő jelenségével találkozunk. Az egyik az, hogy a kettős könyvvitel 1711-ben francia mintára behozatott, a másik pedig az udvari számvevő kamara 1761-ben történt felállítása. Az első újítás csak egy 11 évi tartó kísérletet, a második ellenben mélyreható változásokat eredményezett. A számvevőkamarában ugyanis nemcsak a számvitel nyert független és előzetes ellenőrzési joggal felruházott, központi szervet, hanem e kamara egyik kiváló tisztviselőjének, Puechberg János Mátyásnak „Einleitung zu einem verbesserten Kameral-Rechnungsfusse" című munkája meghozta a számvitel alapvető reformját is. A munka a régóta dívott naplószerű rendszert a kettős
