Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára. Ism. Angyal Dávid 521

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 524 Idéznünk kell akkori véleményét a békéről, mert noha régen ki vian adva, ludtnnkkal isenki sem idézte azt. 1712 május 20-án írta Rákóczi Vay Ádámnak e sorokat: „Az mi az kegyelmed kimenetelit illeti: lia ahhoz kegyelmednek csakugyan tovább is kedve lészen — azaz: ha az mindennapi szüksége osak annyi idő várakozást sem enged, a míg valamely pénzt szerezhetek — abban is segéteni (jóllehet, megvallom nem örömmel) kívánom kegyelmeteket; de mit javallhassak? nem tudom, mert én csak reeol váltam magamat, hogy ha szintén (már az ország királyt agnoscálván magának, a ki secundum omnes apparentias az diplomát ki is fogja adni az országnak, és per consequens, t aliter qualiter — in generalibus szólván — az ország a Confederatio végét, quoad restitutionem libertatum, elérte) Confoederationalis hitemre, még azok meg nem szegetnek, nem annyira köteleztetem is; de Erdélyhez való hitem fen lévén — ha koldulással is kelleték kenyeremet keresnem, — azt meg nem szegem, hanem időt elvárom, mig az universalis békesség traetája által találtatik olly mód benne, az mely által hitem megszegése nélkül nagyobb securitással elvégződhetik dolgom". (Arch. Rák. III. 744. 1.) Nézzük csak, hogy mit jelent ez a bonyodalmas mondat. Rákóczi elismeri, hogy a szatmári béke által úgy, ahogy helyre lévén állítva az alkotmányos állapot, el lévén ezáltal érve a confoederatio célja általánosságban véve, a confoederatióra tett hite már nem akadályozná az országba való visszatérésre, ezért bizalmas hívét sem akarja eltiltani a visszatéréstől. De Erdélyt nem hagyhatja, őt az erdélyi fejedelemválasztás lelkiismeretében kötelezi arra, hogy annak elismertetését egy nemzetközi szerződésben sürgesse, még lia koldulással kellene is keresnie kenyerét. Rákóczi itt elválasztja a maga útját azokétól a magyarokétól, akik vele együtt a confoederatio céljaiért harcoltak. Ezek szerinte hű alattvalói lehetnek III. Károlynak, amíg a koronázott király meg nem szegi esküjét, de ő az erdélyi fejedelemség helyreállításának gondolatához lelkiismerete által oda van kötve. Ez igen tiszteletreméltó állhatatosság, élénken emlékeztet nagyatyjának, II. Rákóczi Györgynek utolsó küzdelmeire a,ζ erdélyi trónért. Rákóczi Ferencet neveltetése és családi hagyományai a XVII. század politikai eszmeköréhez csatolták. Kortársai már hozzászoktak ahhoz a Magyarországhoz, mely nem keres többé támaszt az önálló erdélyi fejedelemségben. De Rákóczi a változott körülmények közt is hű és minden áldozatra kész bajnoka, maradt a többé fel nem támasztható régi állapotnak. Károlyit ily hagyományok nem zavarták elhatározásában. Gondoskodni akart családjának és nemzetének boldogulásáról. Történeti rendeltetése távolról sem hasonlítható