Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára. Ism. Angyal Dávid 521

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 522 eddigi ismereteink e kérdésről több tekintetben hézagosak voltak. Reá kell mutatnunk itt azokra, a részletekre, melyekre Lukinich fejtegetései és kutatásai új világot derítettek. Gróf Pálffy János jelentéseiből látjuk, hogy nemcsak a magyarságnak, hanem az udvarnak is szüksége volt a szatmári békére. A német császár hadserege sok helyütt volt el foglalva, 1711-ben még a nagyon legyengült kuruc katonai erővel szemben sem volt oly hatalmas, hogy befejezhette volna a magyar háborút a kívánt gyorsasággal és nagyobb áldozatok nélkül. Ezért igen nagy szolgálatot tett Pálffy az udvarnak, midőn a szatmári béke által megmentette a költséges, fáradságos és politikailag ártalmas háború folytatásának terhétől. Az udvar I. József hirtelen halála után hálátlansággal fizetett Pálffynak érdemeiért. Azaz, hogy fizetett volna, lia a, két özvegy királynét jobb útra nem térítik a miniszterek. Mert tudnunk kell, hogy I. József kegyességét. Pálffy iránt is részben az „örök női" magyarázza meg. Pálffy János leánya ugyanis I. József szeretője volt. Igen magosan lebegett akkor a császári trón minden emberi «viszony felett; az előkelő grófkisasszony nem éiezte megalázásnak azt, hogy Jupiter leereszkedett hozzá. De a földi isten halandó volt, az anyakirályné és a király özvegye válogatott kegyetlenséggel bosszulták meg Pálffy leányán I. József szerelmét, amikor szabadon teliették. III. Károly akkor még nem érkezett meg Bécsbe; lia ő ott van, Pálffynak nem kellett volna elkeserednie a rajta és leányán elkövetett méltatlanságon. III. Károly igen bölcs intelmeket küldött Barcelonából Bécsbe. Figyelmeztette a minisztereket, hogy jól bánjanak a magyarokkal, mert ő igazságot akar szolgáltatni e nemzetnek. Helytelenítette, hogy a miniszterek kicsinyes módon megváltoztatták a szatmári egyesség szövegét. III. Károlynak tudomása nem volt arról, hogy a régenskirályné miniszterei kétere akarták keríttetni éllve vagy halva Rákóczit és Bercsényit, amikor a szatmári béke után Lengyelországban a cárral való szövetkezés délibábját akarták megfogni. A gyilkosság tervét Savoyai Jenő sem helyeselte, de Pálffy János, akiben a magyar érzés az udvar iránt érzett feltétlen alázatossággal egyesült, vállalkozott a merénylet szervezésére. Szerencsés véletlenek meghiúsították a vállalatot s megmentették az udvar hírnevét attól a szégyentől, hogy Rákóczi neve Fráter György, Báthory Gábor és Wallenstein nevei mellé kerüljön az udvartól elrendelt orgy-ilkosságok áldozatainak sorában. Aki mindezekről bővebbet akar tudni, annak nem ajánlhatjuk eléggé Lukinich könyvének forgatását. Azok a körülmények, melyek Rákóczit arra biztatták, hogy a cárba vesse minden reménységét, Lukinich könyvében világosabban és bővebben vannak előadva, mint ahogy eddig ismeretesek