Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára. Ism. Angyal Dávid 521

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 569 vonatkozó irodalom kifejlődését ugyancsak vázlatosan, de a fejedelemnőre vonatkozó bibliográfiát túlbuzgó összeállításban kapjuk: szerző jegyzékbe foglalja Lorántffy Zsuzsánna írásmunkáit, a reá vonatkozó egykorú írott s leveles forrásokat, s a róla és koráról szóló összefoglaló, jellenifestéssel is próbálkozó műveket, sőt a neki ajánlott vagy az ő költségén kiadott könyveket is. Hegyaljai Kiss Géza itt említett kötetei közül az Árva Bethlen Katáról, a magyar művelődéstörténet értékes alakjáról szóló monográfiája tekinthető a legsikerültebbnek. Szerencsés megoldással választja el ebben a történeti és a vallásos elemet. Az önálló Erdély elbukása után következő félszázadról ügyesen összefoglalt korkép vezeti be a sok csapástól sújtott asszony nyugodt, tárgyilagos modorban megírt életrajzát. Ezután vizsgálja egyéniségét a vallás szempontjából, állhatatos hitét a csapások elviselésében s aktív szerepét az erdélyi református religio és iskoláztatás támogatásában. A III. fejezet (Bethlen Kata jelentősége) viszont a grófnőnek az egyetemes magyar művelődés terén kifejtett buzgólkodását mutatja, az érdemeket, melyeket Bethlen Kata a nemzeti érzés hanyatlása korában a nemzeti irodalom ápolójaként szerzett mint könyvgyűjtő, könyvkiadó s Bod Péter pártfogója, végül mint ki maga is író: néhány imán kíviil a hazai gazdasági, társadalmi és vallási viszonyokra nézve forrásként felhasználható életírásnak s irodalmi becsű leveleknek szerzője, kinek e korban feltűnő jelenséget képező alapos orvosi képzettsége is figyelemre tarthat számot. Végül évszázadok szerint összeállított Bethlen Kata-irodalom (saját munkáinak s a reá vonatkozó műveknek jegyzéke) egészíti ki s fejezi be a kötetet, mely amellett, hogy a szerzőnek fentebb említett eszményt kereső, nevelő programmját is kielégíti. történeti szempontból is sikerült munkának nevezhető. V. Ε Lukink-h Iinre: A szatmári béke története és okirattára. Budapest, 1925. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. (Magyarország Üjabbkori Történetének Forrásai.) 8°. Lukinick kiadványa minden tekintetben megérdemli a méltánylást. Okirattárának anyaga új s igen érdekes. Jegyzetei a legnagyobb pontossággal, ritka bibliográfiai tájékozottsággal s még levéltári anyagnak felhasználásával is kászültek. Bevezető tanulmánya nemesak a közölt anyagot s az irodalmat dolgozza fel, hanem levéltári kutatást is értékesít. Amellett ezt a kényes kérdést világosan, körülményesen, nagy igazságszeretettel és higgadtsággal tárgyalja.. Eddig azt hittük, hogy már ismerjük a szatmári béke történetének lényeges részeit. Lukinich kiadványából látjuk, hogy