Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kiss Géza; hegyaljai: Nagyasszonyok a magyar reformációban; I–II. kötet. Ism. V. E. 519 - Kiss Géza: Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszony. Ism. V. E. 519 - Kiss Géza: Árva Bethlen Kata. Ism. V. E. 519

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 520 Kata, továbbá (II. köt.) Kemény Jánosné — Lónyai Anna, Teleki Lászlóné — Ráday Eszter, Pálóczi Horváth Mária s Petrőczi Istvánné — Révay Erzsébet életét adja nagy vonásokban, részben igen vázlatosan. Közülük még I. Apaü Mihályné alakját látjuk legszorosabban beállítva a kortörténeti miliőbe, a többieknél e vonatkozások alig dolgoztatnak ki, ehelyett vallásos szempontból doniboríttatnak ki a családi életben s a református kulturális célok előmozdításában megnyilvánuló erényeik. Sajnálatos azonban, hogy itt is nem annyira a szereplőket beszélteti a szerző, inkább kommentálja tetteiket s leveleikből idézeteket hoz az általa megrajzolt kép igazolására. Különösen áll ez a II. kötet V. fejezetéről (Nagyasszonyok az íróasztalnál), hol a Magyar Hölgyek Levelei gyűjteményében közölt levelekből vett idézetek alapján még négy jeles erényekkel felruházott református nőről (Révay Ferencné — Paxi Anna, Bánü Istvánné — Guthi Országh Magdolna, Forgách Imréné — Zrínyi Kata, I. Rákóczi Zsigmondné — Thelegdi Borbála) ad néhány soros általános jellemzést. Hasonló módon jár el szerző a két önálló életrajzban is. Célja ugyanaz: szeretettel rajzolt női alakok jellemében a valláserkölcsi értékek kidomborítása s ez értékeket azoknak az élet különböző szerepeiben való megnyilvánulásuk alapján vizsgálja; ez az oka, hogy a Lorántffy Zsuzsannáról szóló kötet fejezetekre tagozódása is ilyen alapon történik. (A Rákóczi- és Lorántffy-családok történetének rövid összefoglalása után: A gyermekleány. A hitves. Az édesanya. A fejedelemasszony. A patróna. Az írónő.) Ε beosztás a történeti áttekintés, időrendi összefüggés szempontjából nem előnyös, de szerzőnek, ki nem kronologikus életrajzot ad. megfelel, hiszen ő kitűzött célját megoldja: elég élethű képet ad a bensőséges házastársi viszonyban élő odaadó hitvesről, ki férjének hű és erélyes segítője, a szigorú, de jóságos, majd szomorodottszívű anyáról, az erdélyi államháztartás vezetésében szerencsés gondossággal szerepet vitt fejedelentasszonyról, az egyháznak széleskörű kultúrpolitikát folytató patrónájáról stb. Ε képek kidolgozásánál ezúttal eléggé szerepelteti a személyeket magukat is leveleikből vett idézetekkel. Az összefüggő kép kialakítását apró történeti pontatlanságok sem zavarják meg, hogy pl. I. Rákóczi Zsigmondot a király „megajándékozza" Tarcallal s niás helységekkel (inscribálás helyett, 14. 1.) stb. Sokkal zavaróbb azonban a. munka dagályos hangja, mely a helyenként eleven, vonzó stílust nehézkessé teszi. Történeti szempontból az I. (Lorántffy Zsuzsánna lelki nagysága) és X. (Mit hozott nekünk Lorántffy Zsuzsánna?) fejezetek értékkel nem bírnak. Szerencsésebbnek nevezhetők azonban az utolsó fejezetek, hol a Lorántffy Zsuzsánnára