Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Huszti József: Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Ism. Pleidell Ambrus 516

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 516 amit könyvében olvastam, nem ingatott meg abban, csak megerősített. Hiszen ő olyan birtokról is megállapítja, hogy a templáriusoktól kerültek a johaimitákhoz, amelyekről én annak idején, nem lévén elég adat birtokában, nem mertem nyilatkozni. (Pl. Bozsjakovina.) Nem állítom, és nem állítottam, hogy a templáriusok minden birtoka tényleg átment a johanniták tulajdonába, az azonban bizonyos, hogy Károly Róbert, amennyiben rajta mult, igyekezett eleget tenni a viennei zsinat, illetve V. Clemens pápa rendelkezéseinek. Még egy mellékes dolgot. A 138. lapon a könyv megemlékezik Heredia János Nándor johannita nagymesterről. Juan Fernandez Heredia egyik legismertebb és legtiszteletreméltóbb alakja a Joliannita-rendnek. Hagyjuk meg neki tehát azt a neevt, amelyen őt eddig ismertük. Amikor még egyszer köszönetet mondunk az írónak, hogy végre egy egységes és használható történetét adta a magyarországi Johannita-rendnek, kíváncsian várjuk a folytatást, a rend birtokviszonyainak történetét, amelynek megírására-ma valóban senki sem hivatottabb nála. Patek Ferenc. Huszti József: Platonista törekvések Mátyás király udvarában. A Magyar Tudmányos Akadémiában 1923 március 5-én bemutatott székfoglaló értekezés. (Minerva-könyvtár, I. k. Különlenyomat a „Minerva" 1924—25. évfolyamából.) Pécs, 1925. 106 1. Nincs talán még egy korszaka a magyar történelemnek, amelyre magyar nagyobb büszkeséggel tekinthetne vissza, mint a magyar renaissance, a magyar humanizmus korára. Nem mintha a magj%r vitézség, a magyar erő és ész ekkor mívelte volna a legnagyobb csodákat, mert olyan tetteket, mint Mátyás alatt, fel tudott mutatni a magyar máskor is, sokszor nagyobbat is. De nem volt kor, amikor a magyar nemzet abban az európai kultúrközösségben, amelybe végzete és Szent István király bölcs belátása és erős akarata vezette, azelőtt vagy azután mégegyszer olyan előkelő helyet tudott volna elfoglalni, mint Mátyás király korában. Nem a mi hibánk. Sorsunk és történeti hivatásunk rendelte úgy, hogy mialatt Európa kultúrája a magyar karok védelme alatt csendes nyugalomban fejlődött és háborítatlanul haladt útján, a magyar mind messzebbre maradt mögötte. Azt a helyet, amelyet a magyar nemzet a renaissance idején foglalt el az európai kultúrában, azóta nem tudta visszaszerezni. A magyar szellemi életnek hirtelen föllendülése Mátyás alatt csak látszólagos. A kezdetei sok évtizeddel visszanyúlnak, abba az időbe, amikor Nagy Lajos nápolyi hadjáratai alatt először volt alkalma a magyar vitézeknek mélyebben