Századok – 1925-1926

Értekezések - KRAJNYÁK GÁBOR: Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög egyházi vonatkozásai 498

TÖRTÉNETI IRODALOM. 509 volt senki, aki a Monumenták ügyét kezébe vette volna. Hosszú idő múlva, 1913-ban Simor Jánosnak a liercegprímási székben második utóda, Csernoch János megtette az elhatározó lépést a munka újbóli megindítására, amidőn Dedek Cr. Lajost, a budapesti tudományegyetem könyvtárnokát esztergomi kanonokká neveztetvén ki, megbízta őt az oklevéltár folytatásával. Dedek a megbízatás vétele után hozzá is fogott a munkához. A feladat, mely előtt állott, nem volt könnyű. A Knau/, által gyűjtött anyag időközben három helyre is szétszóródott, egy része az esztergomi káptalan levéltárába, másik része a M. Tud. Akadémia könyvtárába került, a harmadik rész Wertner Mórnak, a kiváló magyar genealogusnak kezébe jutott, aki annak egy részét a Történelmi Tárban közzé is tette. Dedeknek tehát jóformán újra kellett kezdeni az anyag összegyűjtését és széleskörű levéltári kutatásokat végezni, hogy az első két kötethez méltó folytatást bocsáthasson közre. Az 1914-ben kitört világháború természetesen ennél a munkánál is éreztette hatását, A viszonyok nem kedveztek a levéltári kutatásoknak, melyek csöndes, nyugodt, minden zavaró külbefolyástól ment elmélyedést kívánnak. Az átbuvárlandó anyag nagy terjedelme, a kötetbe felveendő darabok kiválasztása, lemásolása, az egész szerkesztési ínuuka csak nagyon lassan haladt előre. A Felvidék elvesztése az ottani levéltárakat is elzárta a kutatás elől, de a munka végre mégis befejezéshez közeledett és egy évtizeddel a megbízás vétele után Dedeknek sikerült lezárni a kötetet és 1924-ben, ötven évvel az első kötet megjelente után, Csernoeh János bíbornok áldozárságának 50. évfordulóján. Dedek letehette főpásztora kezébe a Monumenta III. kötetéi. A terjedelmére is impozáns, közel 100 ívre terjedő kötet darabjai elsősorban az esztergomi levéltárakból, azután ;i pozsonyi káptalani, városi és megyei és szt. ferencrendi kolostor, a veszprémi káptalan, a m. kir. Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának anyagából kerültek ki. A világháború okozta elváltozások miatt több elsőrendű fontosságú levéltár anyaga nem volt felhasználható, így a Batthyány-család köpcsényi és az Erdődy-család galgóci levéltára. Nem volt teljesen kiaknázható a pozsonyi" városi levéltár sem és le kellett Dedeknek mondani a szepesi káptalan levéltárának kiaknázásáról is, melyet még 1914-ben átkutatott, de a kiválasztott darabok lemásolását már nem eszközölhette. Ezért nem kerülhetett be a kötetbe az 1331. évi. a tarcafői főesperesség és az esztergomi káptalan közti pört tartalmazó, a hazai egyházjog szempontjából oly fontos oklevél, mely már terjedelménél fogva is — több mint 14 méter hosszú — különleges. Az anyag ily módon nem teljes, de Dedek helyesen határozta el magát az oklevéltár közre-