Századok – 1925-1926

Értekezések - KRAJNYÁK GÁBOR: Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög egyházi vonatkozásai 498

510 TÖRTÉNETI IRODALOM. 510 bocsátására, mert ha tovább vár a relatív teljesség' kedvéért, ki tudja, mikor látott volna a III. kötet napvilágot. A kötet szerkesztésénél Dedek megtartotta Knauznak beosztását, esak annyiban tért el attól, hogy az érsekek rövid életrajzait tartalmazó részt elválasztotta az oklevéltártól. Eltért abban is, hogy a más helyen kiadott okleveleket, melyeket Knauz az első két kötetben újra lenyomatott, esak regestákban adta, kivéve azokat, melyeket kiadóik — így pl. Fejér — hibás szöveggel közöltek, valamint a nehezen hozzáférhető helyen megjelenteket, melyeket xijra lenyomatott. Ez az eljárás tette lehetővé, hogy a kötetben oly tekintélyes számú oklevél foglalhatott helyet. Időtartam tekintetében a kötet az 1321—1349 közti éveket öleli fel. A közölt oklevelek száma 975, melyek közül 26 pótlás az első két kötethez. Ebben az időszakban három érsek ült az esztergomi főpásztori székben, Boleskó tosteni herceg, Dörögdi Miklós mint választott érsek (utána László pécsi és Henrik veszprémi püspökök mint coadministrátorok) és Telegdi Csanád, a középkori magyar főpapság legkiválóbbjainak egyike. Ε három érsek rövid életrajza nyitja meg a kötetet. Megírásánál Dedek elsősorban az oklevelek nyújtotta adatokra támaszkodott. A rövidre fogott életrajzi keret nem engedte meg a részletekbe bocsátkozást, mindamellett az életrajzok kellő világot vetnek az egyes érsekek életviszonyaira, főpásztori és közéleti tevékenységükre, elsősorban egyházmegyéjük körül kifejtett működésük ismertetésére fektetve a fősúlyt. Az oklevéltár gazdag tartalmáról egy rövidre fogott ismertetés keretében nem számolhatunk be részletesebben. Az egyházi és politikai történet művelői mellett főleg a családtörténet és birtoktörténet művelői fogják a kötetet nagy haszonnal átbuvárolhatni. Főleg a család- és birtoktörténetre tartalmaznak az oklevelek gazdag anyagot, mely ha talán nem tartalmaz minden tekintetben teljesen új adatokat, a XIV. századbeli magyar nemes családok filiatiójára, életadataira és birtokviszonyaira nem egy tekintetben értékes kiegészítést nyújt. A történelmi segédtudományok, az oklevéltan és pecséttan, a pénztörténet, művelői is nem egy figyelemreméltó adatot találnak a kötetben. Legyen szabad megemlítenünk e tekintetben pl. a veszprémi káptalannak 1342 dee. 8-i oklevelét (674. szám), melyben megemlíttetik, hogy Lajos királynak 1342 szept. 28-i, az almádi apátságra vonatkozó oklevelét a káptalan kiküldötte Bánd mester hegyesdi várnagynak „vulgari eloquia" magyarázta meg. Érdekes adatot találunk az esztergomi káptalannak 1340 május 8-i oklevelében (527. sz.), mely átírja Fülöp pozsonyi alispánnak 1340 május 3-i oklevelét, megemlítve, hogy az alispán pecsétje, mely alatt az oklevelét kiadta, a káptalan előtt nem ismeretes (.,sub sigillo nobis non cognito") és nem