Századok – 1925-1926

Értekezések - SEBESTYÉN JÓZSEF: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai - 462

a székesfehérvári prépostság és káptalan egvházi kiváltságai. 489 Nesselrode 1711-ben lett csak áldozópappá,

1 azután pedig püspökké akarta magát szenteltetni. Azonban nem kis meglepetés érte. A fölszenteléssel megbízott gróf Csáky Imre kalocsai érsek, nyilván a prímás meghagyásából, a fölszentelést bizonyos feltételekhez kötötte. Előzetes nyilatkozatot kellett kiállítania Nesselrodenak arról, hogy fölszentelése után nem fogja sérteni az esztergomi érsek jogait és kiváltságait, hanem azok — természetesen a székesfehérvári prépostsággal szemben — tovább is érvényben és sértetlenül maradnak. Nesselrode a nyilatkozatot, bár nem szívesen, mégis kiállította, de Keresztély Ágost szász herceg, esztergomi érsek nem volt vele megelégedve. Csak a kalocsai érsek nagy rábeszélésére és Patachich György boszniai püspök, valamint gróf Volkra János veszprémi püspök közbenjárására egyezett bele a fölszentelésbe. A két utóbbi,, mint akik arra voltak kijelölve, hogy Csáky érseknek a fölszentelésnél segédkezzenek, még külön nyilatkozatot is állított ki, melyben Nesselrode reverzálisát teljesen elégségesnek jelentették ki, s egyben figyelmeztették az érseket arra, hogy a fölszentelés elmaradása csak botrányra adna alkalmat s a pécsi egyházmegye és a hívek látnák nagy kárát. Ezek után az érsek nem ellenkezett s Nesselrodét 1713-ban csakugyan püspökké szentelték. Keresztély Ágost prímás viselkedése Nesselrodéban fölébresztette a szunnyadó temperamentumot. Föladta eddigi álláspontját és fölvette a harcot az érsekkel, hogy prépostságának veszendőbe ment jogait és kiváltságait megvédelmezze és visszaszerezze. Mindenekelőtt arra törekedett, hogy álláspontjának törvényes jogalapot szerezzen. Ez okból XI. Kelemen pápához kérvényt intézett, melyben a székesfehérvári prépostság kiváltságainak újból való megerősítését, különösen pedig X. Leo bullájának jóváhagyását kérelmezte. A pápa teljesítette Nesselrode kéi'ését s 1715 február 13-án kelt bullájában nemcsak III. Kelemen, IX. Bonifác, V. Márton és IV. Sixtus kiváltságleveleiről emlékezett meg, hanem egész terjedelmében átírta és a záradékban 1 Pauer János: História dioecesis Albaregaleusis, 165.0. Értekezésünk V. fejezetének anyagát és adatait majdnem kizárólag az Orsz. Levéltár Acta particularia Nr. 2. aktaesomójából merítettük, azért forrásra csak akkor utalunk, ha valamely adatot máshonnan vettünk.