Századok – 1925-1926

Értekezések - SEBESTYÉN JÓZSEF: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai - 462

* székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai. 469 áldatlan vitának és eivódásnak. Hamarosan megfelelő alkalom is kínálkozott erre. Midőn Zólyomi Benedek prépostot 1439 elején a győri káptalan püspökévé választotta, s Albert király a fehérvári prépostság ügyében IV. Jenőhöz fordult, a pápa elérkezettnek látta az időt arra, hogy a káptalan és a prépost között" hosszú éveken át húzódó, elkeseredett eivódásnak teljesen véget vessen. Megbízta tehát követét, János zengi püspököt, hogy lelkiismeretesen vegye vizsgálat alá a fehérvári prépost és a káptalan ügyét s mindkét fél: a káptalan s az új prépost, István megegyezésével teremtsen végre békét a fehérvári egyházban. A pápai követ közbelépése csakugyan rendet és nyugalmat hozott; a harc, mely közel három évtizeden át alig lankadó elkeseredéssel folyt, a káptalan győzelmével végződött; a prépost újonnan szerzett kiváltságait elveszítette; újra helyreállt a régi rend, melyet XXITI. János bullái megbolygattak s ezentúl a prépost és a káptalan, mint két egyenlőrangú fél élvezte tovább ősi kiváltságait.1 3. A nagy belső háborúság után, mely a káptalan kebelében egy emberöltőn keresztül megbontotta a békés, csendes egyetértést, néhány évtized telt el anélkül, hogy a káptalan kiváltságait és szabadalmait valaki kétségbevonta, vagy ellenük támadást intézett volna. Sokáig azonban mégsem élvezhette a káptalan zavartalanul azt, amit neki az egyház feje biztosított. A támadás ezúttal már kívülről jött. A magyar katholikus egyház, nevezetesen az esztergomi érsekség történetében nem kis jelentőségű esemény történt akkor, midőn V. Miklós pápa Széchv Dénes esztergomi érseket 1452-ben a szentszék született követévé nevezte ki.2

Nincs rá ugyan pozitív adatunk, de úgy véljük, közel járunk az igazsághoz, ha ezen esemény és a fehérvári káptalan kiváltságai ellen intézett támadások között kapcsolatot keresünk. Maga a káptalan II. Pál pápához intézett kérvényében (1467) általában csak egyesekről beszél, akik kétségbevonták a káptalan kiváltságait; hogy azonban az esztergomi érsek ezek között az első helyet foglalta el, az kétségtelen. 1 Lukcsics: Monum. Rom. Ep. Vespr. III. 105. 2 Török János: Magyarország- prímása. II. rész. Oklevelek 65. o.