Századok – 1925-1926

Értekezések - BÁRÓ WLASSICS GYULA: Deák Ferenc 449

deák ferenc. 453 lenségét, Széchenyi az akkori európai viszonyok között lehetetlennek tartotta Magyarország elszakadását Ausztriától. Azon dolgozott, hogy ebben a kapcsolatban erősítse fajának lelkiségét, gazdasági felvirágzását és az erős, megizmosodott Magyarország súlyával vegyen részt a birodalom sorsának intézésében. Ez volt lényegében 1867-ben Deák kiegyezési politikája is. Deákot is a rideg számítás politikusának nevezték el sokan a kortársai közül. A közvélemény hamar felkap ilyen jelszavakat. Nem gondolkozik azon, hogy az igazán nagy államférfiú, ki tisztán a közérdeket szolgálja, nem lehet szélsőséges érzelmi és szélsőséges értelmi politikus. Csak az értelem és érzelem egyensúlyából sugárzik áldás és élet. Ez az egyensúly van meg az emberi tökéletesség legfelsőbb fokáig Deákban. Deák azok közé a ritka kiválasztottak közé tartozik, akikben éppoly nagy az ember, mint az államférfi. Éppoly nagy az értelem, mint az erkölcsi erő. Jelleme csak az igazságot, egyenességet, a jogok megbecsülését ismerte. Deák egyaránt ápolta lelkében a kegyeletet, a hálát, a baráti, a rokoni érzést és a szülőföld szeretetét. Sok államférfi korlátnak tekinti ezeket kitűzött nagy célok elérésében. Szomorú napjainkban jól esik oly értelmi és erkölcsi erőforráshoz fordulnunk, melyet Deák Emmerson hősei közé tartozó történelmi alakja képvisel. Vigasztalást talál ebben az emlékben az, aki ma honfitársaink között eltéved a csüggedés útvesztőiben, mert nem talál állani férfiút, aki az erkölcsi erő energetikájának olyan lelkes követője és buzgó hirdetője volna, mint ő. Jól ismerte nemzetét, hogy amily könnyen lelkesül és kész szembeszállani minden veszedelemmel, oly hamar vesz rajta erőt a közöny és ezért azt akarta, hogy minden honfitársának szünet nélkül fülében csengjen, hogy a sikert más nem biztosítja, mint a kitűrni tudás, melynek minden bukásnál jelszava: „csak újra és ismét újra''. Az ö ajkáról hangzott el a nemzetéhez kiáltó szó: „Istenemre mondom, a csüggedést nem ismertem soha." Az pedig honfitársaink közül, aki szomorú napjainkban a jogeszme egyetemlegességének hitében megrendül, hallja meg tőle e szavakat: „Van egy örök és változhatatan elv, amelynek mindenütt, ahol törvény uralkodik, sértelenül kell mindig fennállani, és ez azon elv,