Századok – 1925-1926

Értekezések - BÁRÓ WLASSICS GYULA: Deák Ferenc 449

454 β. wlassics gyula. hogy a törvények szorosan megtartandók és kötelező erejüket esak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg." Alig mulasztott el Deák Ferenc alkalmat, hogy ne tanította volna nemzetét, hogy a törvényes tért semmi körülmények között se hagyja el. „Ez a biztos tér — mondá —, ahol fegyveres erő nélkül fegyveres erő ellenében is megállhatunk." A jog szolidaritásának gondolata az, mely Deák államférfiúi működésének legkülönbözőbb időszakait egységbe foglalja. Egész államférfiúi pályáját a jog védelme tölti be. Különböző feladatokat kell szolgálnia az 1833—36-i, az 1839—40-i országgyűléseken, 1848-ban, az önkényuralom alatt, 1861—66-ig ős a kiegyezés korszakában, de mindegyik korszak felett ott lebeg a jog szolidaritásának gondolata. Hogy csak néhányat említsek, 1861-i beszédeinek alapgondolata a törvény, a jog volt. Egyenesen összezúzta utolérhetetlen logikai erejének zuhatagával az oktroj-alkotmány kísérletezését. Maga Kossuth azt írja Deák 1861-i szerepléséről, hogy mint a törvényesség embere, a nemzet jogait törvényes téren férfiasan megvédte. Széltében szállóigévé vált a kortársak között, hogy Deáknak éppen az a szigorúan törvényes álláspontja egy új forradalomtól mentette meg a hazát. A Lustkandl irányzatos támadásával szemben írta meg az „Adalékok a magyar közjoghoz" című munká ját. Erre az iratra a magyar közhangulatnak is nagy szüksége volt. Legjobb magyar hazafiak csonka alkotmányokat gyártottak és ezzel a jogfolytonossíig területét elhagyták. A mű tehát elsősorban azoknak a honfitársainak szólott, akik a béke kedvéért már nagyon hajlandók voltak a jogfolytonosság követelményeiből engedni. Ebben a műben ennél is több volt. Itt már ki van jelölve, mi az, mit a kiegyezésnél a nemzet föl nem áldozhat és mi az, miből a magyar állam szuverénitásának sérelme nélkül engedni lehet, de a kiegyezést igazán előkészíti) politikai tetté a híres húsvéti cikk volt. Jogfolytonosság, törvényesség volt az ő uralkodó gondolata. Nagyon közönyösen vette, midőn az 1867-i tárgyalások idejében gúnyosan a „jurisper" prókátorának kezdték nevezni. Hiába adták tudomására, hogy a király is azt mondta: kár, hogy Deák mindent jogi szempontból néz. Hiába mondta még közvetlen környezetének is több tagja, hogy az 1848-i törvényeknek revízió nélküli életbeléptetése az